80 éve hunyt el tragikus körülmények között az Iparos Otthon társtervezője, Komor Marcell

Az ún. Lechner-iskolához két jelentős szecessziós épület sorolható a kecskeméti főtéren: a Cifrapalota és a görögkeleti templom közelében található Iparos Otthon. „A Széchenyi-téren van az Iparosotthon csinos, modern, kétemeletes sarokháza. Benne van az Ipartestület, Munkásbiztosító pénztár és Ipari Hitelszövetkezet helyisége. Azonkívül van benne vendéglő, kávéház és szálloda házi kezelésben és kisebbszerű szinpad.” (Magyarország vármegyéi és városai. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye II. Szerk.: dr. Borovszky Samu. Budapest, 1911. p. 345.) Az építtetők a kecskeméti, 1884-ben alapított „Ipartestület” és az 1861-ben alakult „Iparegyesület” voltak, akik végre méltó, közös székházat kívántak emelni, miután az 1870-ben vásárolt korábbi, jóval kisebb épület már nem tudta kielégíteni az igényeiket, majd 1903-ban leégett a zsindelyfedése. Az egykori Iparos Otthon épületére 1904-ben kiírt tervpályázat győztese – 16 beadott pályamű alkotóit megelőzve – Komor Marcell és Jakab Dezső lett. Az épület kivitelezése különböző okok miatt – több mint egy évig tartott a tervek engedélyezése a Széchenyi téri szabályozási, beépítési vonal vitája miatt, a mellékutcai szárny kétemeletesre módosításából fakadó jelentős költségnövekményt nehéz volt előteremteni – csak 1906–1907-ben kerülhetett sor, így Komorék is többször átdolgozták a terveket. A székházat 1907. december 7-én avatta fel hivatalosan Kada Elek polgármester, melyet azonban üzleti okokból két hónappal korábban megelőzött Földvári Ferenc kávéházának és vendéglőjének megnyitása a földszinten.

A néhány alkalommal Márkus Gézával is együtt dolgozó – legismertebb közös művük a budapesti Népopera, mai nevén Erkel Színház – Komor és Jakab Lechner Ödön legkövetkezetesebb, egyben legegyénibb követői közé tartoztak. Az Iparos Otthon változatos és fantáziadús tömegalakítása, hajlékony formavilága, vakolatarchitektúrája, a gazdag polikróm kerámiadíszítés, a kovácsoltvas erkélyek, és mindenekelőtt a főhomlokzat különleges, a magas nyeregtető előtt hullámzó, és az egész épületet megkoronázó, egyszerre oromzatként és pártázatként is értelmezhető attikafala, mind ezt bizonyítja. Az épület jellegéből logikus és egyben teljesített követelmény is volt, hogy a kivitelezést túlnyomórészt helyi iparosok végezzék. Ennek megfelelően Reiszmann Márton műhelyében készültek a kovácsolt lépcsőkorlátok és erkélyrácsok, míg Pintér Antal nevéhez kapcsolhatóak olyan belső vasmunkák, mint a csillárok vagy a falikarok. Természetesen egyes speciális munkákhoz külső vállalkozókat kellett hívni, így például a külső majolika díszek a ceglédi Faragó Lajost, míg a külső és belső üvegmozaikok a budapesti Roth Manót és fivérét, Róth Miksát dicsérik. Az utóbbiak közül a legszebbeket az egykori első emeleti táncteremben lehetett látni, melyből 1937-ben alakították ki a város második moziját, a 400 férőhelyes Otthon Mozit. Ennek során álmennyezettel takarták el a dongaboltozat, s rajta az anyagában színezett, illetve aranyfóliával borított üveglapokból álló, stilizált virágmotívumot formázó mozaikokat. A díszítést az eredeti mennyezettel együtt 2004-ben sikeresen restaurálták.

Komor Marcell 1868. november 6-án született Budapesten, Kohn Salamon rabbi, hitoktató és Eibenschütz Lujza gyermekeként. (A családnevet nem sokkal később magyarosították.) 1891-ben végzett a budapesti Műegyetemen, utána Czigler Győző, Hauszmann Alajos, majd 1895-től Lechner Ödön irodájában dolgozott. 1897-től az I. világháborúig Jakab Dezsővel együtt közösen működött, s budapesti irodájuk ellenére különösen a vidéki középületek terén voltak rendkívül sikeresek (pl. Marosvásárhely, Városháza és Kultúrpalota; Nagyvárad, Fekete Sas-szálló; Szabadka, Neológ zsinagóga és Városháza). „…annyira egybeforrott a tervezésünk és építésünk munkája, hogy akárhányszor váltakozva, elutazás folytán egyikünk kénytelen volt megszakítani az egyedül megkezdett munkát, a másik folytatta minden külön megbeszélés nélkül és a »titkos jeligés« tervpályázaton mégis mindenkor rögtön felismerték a »Komor és Jakab«-féle munkát.” (K. M.: Jakab Dezső halálára. In: Vállalkozók Lapja, 1932. augusztus 11., p. 4.) Komor a magyar építészet fejlődésének érdekében komoly szakírói, szerkesztői tevékenységet is folytatott (Építő Ipar, Vállalkozók Lapja).

Székely Tamás, Komor Marcell unokája, így írta le az építész – földrajzilag Budapesttől a burgenlandi Sopronkeresztúrig (Deutschkreutz) tartó – utolsó napjait: „1944. november 12. esős délutánján, az elsötétített városon át Marci papa elment egyedül maradt Kamilla nővéréhez a Falk Miksa utcába, hogy segítséget vigyen neki. Természetesen leültek négykezesezni (zongorázni), és közben elfelejtkeztek a kijárási tilalomról. Hazafelé indult, de az utcán a nyilasok elfogták. Egy szál télikabátban, lyukas cipőben, mindenféle felszerelés nélkül gyalogolt Ausztriába, ahol november 29-én szenvedése véget ért. 76 éves volt."

ifj. Gyergyádesz László művészettörténész