A Kulturális Örökség Napja

A Kulturális Örökség Napjai alkalmából feltehetjük magunknak a kérdést: mik lehetnek Kecskemét kulturális örökségének alappillérei, milyen lokális értékeken, tradíciókon nyugszik a "kecskemétiség"? Ennek megválaszolásához a város történetét hívhatjuk segítségül.

A település az Árpád-kor óta lakott, az itt élőknek viszonylag mostoha környezettel kellett megküzdeniük a túlélésért, létét a kereskedelemnek és nem a letelepedésre csábító vidéknek köszönhette. Az Alföldet pusztává tevő török hódoltságot nemhogy túlélte, de megerősödve került ki belőle, köszönhetően lakói állhatatosságának. A vészek elmúltával ez a szívósság a környező homokvidékek megművelésének hatalmas feladatában is jelentkezett. A homoki szőlő-és gyümölcskultúra 19. század végi felvirágzása hozta el Kecskemét virágkorát is, a kertkultúra fejlődősével a város is nagyarányú fejlődésnek indult, mely nem torpant meg a 2. világháború után sem, mikor a város megyeszékhellyé és ipari központtá nőtte ki magát. Másrészt Kecskemét a környék kulturális életének jelentős központja lett a reformkortól kezdve, elég csak Katona Józsefet vagy Petőfit megemlíteni, akiket a 20. században Kodály Zoltán követett olyan művészek sokaságával, akik a művésztelepen, a kerámiastúdióban vagy a zománcművészeti alkotóműhelyben tevékenykedtek.

A "kecskemétiség" mélyben nyugvó alappillérei közül tehát kiemelhetjük a kitartó munkát, a táj szeretetét és a kultúra számos válfajának megbecsülését is, mint máig létező tradíciókat Kecskeméten.

Bezsenyi Ádám