A magyar honvédelem napja

A magyar honvédelem egyik jelentős – bár számunkra kétségtelenül negatív véget ért – eseménye az I. világháború volt, melyben rengeteg magyar katona vett részt, halt hősi halált.

A háború utáni forradalmak és az ország megcsonkítása elvonta a figyelmet a veteránokról. 

1929-ben Takách-Tolvay József vezetésével alakult meg az Országos Frontharcos Szövetség, mely a veteránok erkölcsi és anyagi érdekeinek védelmét, emellett a nagy háború hőseinek emlékét őrző, bajtársias egyesületként alakult meg, „alapját a bajtársi szereteten alapuló fegyelem és a minden szélsőségtől mentes nemzeti öntudat képezi.” – ahogy azt az alapszabályzatban megfogalmazták. Hivatalos egyenruhájuk legjellemzőbb része a nemezből készült sisak volt, mely a háborús rohamsisakokat idézte.

Kecskeméti főcsoportja 1934-ben alakult meg Balásfalvi Kiss Endre polgármester vezetésével, az egyesület egyik célját ekképpen fogalmazta meg: „Halaszthatatlanul szükség van arra, hogy a fronton eltöltött évek előnyt s ne hátrányt jelentsenek s honorálni kell a hadifogságban eltöltött éveket.” 1936-ban az ekkor már 650 helyi tagot számláló főcsoport egyesületi helyiséget avatott  az akkori Royal Szálló, későbbi tiszti klub épületében, melyet különleges módon rendeztek be. Ún. „lövészárok-stílusban” készítettek háncsolatlan nyírfából berendezést, melynek fő darabja volt az elnöki szék, háttámláján a szövetség címerével. Gyakran rendeztek a nyírfából készült kecskelábú asztaloknál „bicskás-vacsorákat”, az egykori frontkörülményeket felidézendő.

1937-ben zászlót is avattak, mely országos eseménnyé nőtte ki magát, a történeti gyűjteményben ma is megtalálható a zászlórúd és a zászló, utóbbit Imre Gábor tervezte, aki maga is frontharcos volt.

A szövetség hivatalos érdekképviseleti szervvé csak 1936-ban vált, 1939-től Magyar Tűzharcos Szövetségként élt tovább a II. világháború végéig.

Bezsenyi Ádám