A Nemzetközi Nejlonzacskómentes Nap
A Nemzetközi Nejlonzacskómentes Napot minden év július 3-án tartják. Ezt a kezdeményezést a Zero Waste Europe és a GAIA (Global Alliance for Incinerator Alternatives) indította el, hogy felhívja a figyelmet az egyszer használatos műanyagok környezetkárosító hatásaira. Ez a nap egybeesik a Műanyagmentes július (Plastic Free July) globális mozgalommal, ami talán nem egyszeri módon, de kiemelten jó alkalom arra, hogy felidézzük elődeink mindennapi életét, amikor a természetes alapanyagok használata nem tudatos környezetvédelmi döntés, hanem a mindennapok természetes része volt.
A hagyományos paraszti kultúrában a használati tárgyak többsége helyben rendelkezésre álló anyagokból készült: fából, agyagból, vesszőből, lenből, kenderből vagy gyapjúból. A bevásárláshoz kosarat, a tároláshoz vászonzsákot, cserépedényt és faedényeket használtak. A tárgyakat megbecsülték, javították, továbbörökítették, így azok hosszú éveken, akár generációkon át szolgálták a családot.
A paraszti gazdálkodásra a takarékosság, a körforgásos szemlélet és a „szükséges és elégséges elve” volt jellemző. Ami elhasználódott, azt megjavították, új funkciót kapott, vagy természetes anyagként visszakerült a környezetbe. Hulladék alig keletkezett, hiszen szinte minden anyagnak megvolt a maga helye és feladata.
Ma nemcsak a modern műanyaghasználat csökkentésére hívhatjuk fel a figyelmet, hanem arra is emlékeztethetjük magunkat, hogy a hagyományos népi kultúra számos olyan példát őriz, amely ma is iránymutató lehet a fenntartható életmód kialakításában. Elődeink tudása arra tanít bennünket, hogy a természet erőforrásainak tisztelete, a mértékletesség és a tárgyak megbecsülése időtálló értékek, amelyek napjaink környezeti kihívásai között is különös jelentőséggel bírnak.
E szemlélet megismeréséhez kiváló lehetőséget kínálnak a Kecskeméti Múzeum Népi Iparművészeti Gyűjtemény, tárgyai és kiállításai. A Kecskemét környéki pásztorélet, mezőgazdaság, kézműves mesterségek és a mindennapi élet tárgyi emlékein keresztül mutatjuk be azt az életformát, amelyben a természetes anyagok használata és a takarékos gazdálkodás a mindennapok része volt.
A kiállított tárgyak nemcsak néprajzi értéket képviselnek, hanem napjaink számára is fontos üzenetet hordoznak: a fenntarthatóság, a mértékletesség és a tárgyak megbecsülése öröklődő tudás volt és lehet a környezetkímélőbb életmód tudatos kialakításában. Mindez szellemi tartalommal - ének, mozgás, zene, mese, hit -megtöltve még inkább teljes.