A népmese napja - Jókai Mór meséi

A Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére 2005 óta ünnepeljük szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján a népmese napját. Mivel idén van Jókai Mór születésének 200. évfordulója, az ő meséit mutatjuk be. Amikor Jókait nagy mesemondóként emlegetjük, elsősorban regényeire gondolunk. Meseíró tevékenységéről sokkal kevesebb szó esik. Még a mesekutatók is igen keveset foglalkoztak meséivel. 

Jókai Mór a magyar népmese publikáció történetében az elsők között tett közzé magyar nyelven magyar népmeséket nyomtatásban. 1856-ban jelent meg A magyar nép adomái című, népmeséket is tartalmazó gyűjteményes kötete. Jókai a magyar néphumort megcsillantó tréfás mesékkel is erőt adott a szabadságharc leverését követő időszakban. A meséken keresztül is a hazaszeretetet, a nemzeti nyelv és hagyományok ápolását tartotta szem előtt, mint A huszti beteglátogató ravasz kurucáról, vagy több Mátyás királyról szóló meséjében, mint A cinkotai kántor is.

A korabeli olvasók úgy tekintettek Jókaira, mint akiben a hajdani nagy keleti mesemondók géniusza öltött testet. Jókai meséi a magyar és székely folklórból merítenek, ahogy meg is említi: „Ott hallottam a Székelyföldön.” 1853-ban járt ott, ekkor jegyezhette le az Anna-tó tündéreinek meséjét, A tengerszem tündére címen és egyéb több évszázados legendákat, adomákat. Ugyancsak hozzá kapcsolódik a híres debreceni professzor Hatvani István története, akit a magyar Faustként is ismerhetünk. 

A Révai Testvérek több kiadásban is megjelentették Mesés könyvét évtizedeken keresztül. Az utóbbi években A nagy magyar mesemondók sorozat részeként jelent meg A tengerszem tündére címen. A múzeum gyűjteményében is több kiadásban megtalálható: egy 1937-es és 1995-ös példány.