A pipázás világnapja

2008 óta ünneplik a pipázás világnapját. Természetesen egy múzeum esetében nem a dohányzás kártékony mivoltát „ünnepeljük”, hanem a kapcsolódó kulturális vonatkozásokra hívjuk fel a figyelmet. A pipa és a pipázás ábrázolása több alkotáson (csendélet, életkép, portré) is megjelenik a Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti gyűjteményében. Ez alkalommal az ún. Wolfner–Farkas–Glücks-gyűjtemény révén hozzánk került egyik műre hívjuk fel a figyelmet.

Rippl-Rónai József életművében különösen fontos szerepet töltött be a motívum. Ezt jól mutatja számos önarcképe, köztük az is, melyet 1925-ben a firenzei Uffizi felkérésére készített. A róla készült korabeli portréfotókon is gyakran feltűnik a pipa, mint a festő egyik attribútuma, a szélesre kötött csokornyakkendő, bő köpenye, továbbá a széles karimájú kalap vagy a félrecsapott baszksapka, barett mellett. (Rónai Dénes fényképész egyik kiváló felvételét – a szintén kecskeméti székhelyű – Magyar Fotográfiai Múzeum segítségével közöljük.)

Gyűjteményünk Pipázó férfi című alkotása (papírlemez, pasztell, 50x36 cm) valószínűleg 1900-ban készülhetett, ugyanis Elek Artúr 35 évvel későbbi visszaemlékezése szerint már szerepelt az – 1900. december 22-én megnyílt – első nagyszabású budapesti kiállításán (203 mű). „Szokatlan eset volt még abban az időben, hogy egyetlen művész egész kiállítást foglaljon le a maga számára. És szokatlan volt a környezet is. […] A Royal-szálló bérházi szárnyában megüresedett egy lakás - az utcára néző szobák tekintélyes sora - s a gazdájától elhagyott szobák kopott-szakadt tapétás falain képek és rajzok függtek. A képek sem mindig keretben, a rajzok mind rajzszeggel a falra tűzve. A kiállítás látogatóinak száma nem volt éppen nagy. Állandó vendég benne egy nagykarimájú, kerek kalapú férfiú volt - mert a fűtetlen szobákat kalaposan és télikabátosan járták végig a nézők - egy nagykalapú, sötét szőke bajuszú, választékosan öltözködött, kamáslis cipőjű férfiú. Ő fogadta az ismerősöket és kalauzolta őket a képek előtt. Rövid mondatokban beszélt, dörmögő mély hangon és változatlanul komoly arccal. Kevés szóval magyarázgatta a képeket és arcrezdülés nélkül tűrte a bizalmasabb ismerősök tréfás megjegyzéseit. A tréfás kedvet a rajzok és festmények címe csalta ki a nézőkből. Soha akkora fesztelenséget a képcímekben. «A vén tölgy Batthyány öreg erdejéből» – magyarázta az egyik kép felírása; «Fleischhammer úr pipálgat», «Piacsek bácsi olvas», «Törő Treszka és Bökő Nacza», – kommentálta a másiké és a többié. Kaposvárnak és környékének egész festői népe felvonult a képcímekben. «Seper úr - az aszkéta», «Lajos öcsém fia, a Guszti», «Mit csinálhat az a «szegény» Sándor gyerek?» Ilyen furcsa címekre keresztelgette képeit az a komoran komoly úr, a képek festője, aki soha el nem mosolyodó arccal kisérte vendégeit. Rippl-Rónai József volt. […] A képek elnevezésénél csak a megfestésük módja volt különösebb. Csupa olyan állapotú kép, amilyent itthon vázlatnak volt szokás nevezni. S vázlatot abban az időben még nem illett a nyilvánosság elé vinni. A Műcsarnok kiállításai egészen más állapotú képekhez szoktatták a nézők szemét.” (Elek Artúr: Rippl-Rónai József. In: Nyugat 1935/9. p. 177.) Hasonlóképpen fogalmazott Malonyay Dezső (Rippl-Rónai kiállítása. In: Budapesti Hírlap, 1902. december 13.) is: „Mondhatnék: ez az elnemkészítés művészete. Rónai pompásan tud be nem fejezni.”

Képünk (részben) a Fleischhammer úr pipálgat címre hallgatott eredetileg, ami a virágcsendéletet tartalmazó hátoldalra fejjel lefelé ragasztott cetli is megerősít. (A „beszélő” hátoldalak egyik legszebb példájára Molnos Péter hívta fel először a figyelmet, s arra is, hogy a virágcsokor Rippl-Rónai „egyik iparművészeti munkájának mellékterméke lehet”.) A festő 1902-ben a belvárosi Váci utcában, az 1876-ban alapított ún. „Mercur-bank” palotájában – nem összekeverendő a Nagymező utcában ekkortájt emelt épülettel – összesen 328 művet mutatott be, s az említett cetli ennek 60 filléres belépőjegye volt, illetve esetükben egyben a kép raglapja. Mindamellett a lényeget, az aktuális világnaphoz kapcsolódó mondatot, Rippl-Rónai kézírásával, a cetli alatt, a vázától jobbra olvashatjuk: „Nincs jobb, mint a Szűz dohány egy böfögős ebéd után”.

ifj. Gyergyádesz László művészettörténész