A százados szerencséje

Gömöry Frigyes (1813–1901) – édesanyja révén Petőfi Sándor rokona – ügyvédi vizsgájának megszerzését követően 1839-ben térhetett haza Kecskemétre. A hírös városban ügyvédkedett, 1848-ban városi pénztárnokká nevezték ki. A forradalom kitörése után azon 317 kecskeméti nemzetőrrel vonult be, akik szeptember elején csatlakoztak a Pest megyei 2. önkéntes zászlóaljhoz, amelynek egyik századát képezték. Az egység parancsnoka Guyon Richárd őrnagy, későbbi tábornok volt, vezetésével vettek részt a pákozdi ütközetben, majd a schwechati és a manswörthi csatában. Visszaemlékezése szerint „[…] 1848. október hó 30-ikán, Manswörth falu rohammal történt megostromlása alatt — utczai harczban — ez a golyó bakaköpenyem legfelsőbb érczgombja oldalába csapott s ez által irányt vesztvén, ahelyett, hogy torkomon és nyakamon keresztül törve, rögtöni halálomat okozta volna, jobbról vállkulcs-csontomat zúzta be. De így is súlyosan megsebesített. A golyót a zászlóalji orvosok — mialatt zászlóaljunk győzelmesen nyomult előre — gyors és sikeres műtéttel még a csatatéren kivették a zúzott csontrészek közül s emlékül kezembe adták.” Gömöry Frigyes felépülését követően a 71. zászlóalj századosaként szolgált egészen a komáromi erőd 1849-es átadásáig.