A Tánc Világnapja – április 29.

A Tánc Világnapja alkalmából a Népi Iparművészeti Gyűjtemény egyik jellegzetes tárgyát mutatjuk be, Erdélyi Tibor (1932-2025) táncospárt ábrázoló, fából faragott szobrát. 

A tánc és a muzeológia igen nehezen kapcsolható össze, hiszen a tánc mindig egy aktuális, pillanatszerű jelenség, a muzeológia pedig inkább a tárgyakra és az örökérvényűségre koncentrál. Egy-egy múzeumban, vagy kutatási intézményben a táncot csak adattári leírásokban, fényképeken, legjobb esetben filmeken lehet megőrizni. Lehetetlen a táncot önmagát egy fiók mélyén tárolni, annak mindig csak valamiféle lenyomatát tanulmányozhatja az utókor. Ennek ellenére egészen sok tárgy köthető tánchoz, különösen a néptánchoz. Ilyen elsősorban a táncosok által hordott ruházat, viselet, de talán jobb példa erre táncosok által használt számtalan eszköz. A tárgyakkal előadott táncokat nevezi a táncfolklorisztika és táncantropológia eszközös táncoknak, de néhány ügyességi tánchoz is elengedhetetlen egy-egy tárgy használta. Legáltalánosabb ezek közül a botos tánc. Bottal járt, botot használó táncok a törzsi kultúrákban (pl. „adumu” - maszáj ugró tánc) és a modern táncokban (pl. Fred Astaire sétapálcás táncai) is egyaránt léteznek. A magyar néptánc-hagyományban ilyenek a bottal járt pásztor- és cigánytáncok, a botoló, vagy az általánosan ismert, két bot használatával járt kanásztánc.  A botos tánchoz hasonló a söprűtánc, valamint a karikás ostorral járt szabadszállási pásztortánc is, melyről a múzeum adattárában található egy Gyönyey Sándor által lejegyzett rövid adatközlés. A magyar néptáncban ismert eszközös táncok még az üveges tánc, bodnártánc, gyertyás tánc, szakácsnék tánca (lakodalomban konyhai eszközökkel), sapkás és zsebkendős tánc, de számtalan ezekhez hasonló eszközös tánc lehet még.

A táncot megjelenítő ábrázolások viszont már közvetlenebbül képezhetnek hidat a tánc és múzeum világa között. Ilyen a most bemutatott szobor is. A vadkörtefából faragott alkotás készítője, Erdélyi Tibor 1932. május 27-én született Csengeren. Családja háza azonban az ukrán-magyar határ (akkor még Szovjet Unió) közvetlen közelében lévő Uszkán állt, itt töltötte gyermekkorát, mely hosszú életét mindvégig meghatározta. Ez a szobor akár Erdélyi Tibor ars poeticája is lehetne, hiszen egyszerre volt elismert fafaragó, valamint néptáncos, koreográfus. Fafaragó tehetségéért 1998-ban megkapta a Népművészet Mestere díjat. Első faragványát éppen egy néptánc koreográfiában használt botra készítette. A szobor tökéletes példája a népi iparművészetnek, hiszen a népi technikák tudatos alkalmazásával, de már „közönségnek”, népies dísztárgynak készült. Erdélyi Tibor saját bevallása szerint is a pásztorfaragásokból, pásztorművészetből nyert ihletet munkáihoz. A szobor anyaga és kivitelezése is a pásztortárgyakat idézi. Enyhén bogárrágta vadkörtefából készült, valamint a faragókés nyomai szinte a teljes szobor felületén látszódnak. Bár kifejezetten dekorációnak készült, mégis rusztikus, használatszerű a megjelenése. A szobor egy házaspárt ábrázol, mert a nő fejére kendő került. A megfaragott jelentben mintha magát a művészt és párját látnánk, hiszen Erdélyi Tibor, feleségével, Semperger Ilonával a Magyar Állami Népi Együttesben ismerkedett meg és sokáig együtt táncoltak.  Erdélyi Tibor hosszú és tartalmas élete alatt rengeteg faszobrot és használati tárgyat (pad, asztal, csanak) készített, melyeken keverednek a 20. század második felének művészi stílusjegyei. Szobrai egyaránt értelmezhetőek népi iparművészeti és naiv művekként, emellett egy elképzelt, nomád, keleties stílust is hordoznak (pl.: Sámán szobor). Széles skálán mozog műveinek méret- és formavilága. Különböző méretű domborműveket is készített, melyek általában portrék (pl.: Martin György portréja), fali díszek (szocialista-realista hatás), vagy vallásos témájú faragványok. Színpadi táncosként pedig nem véletlen, hogy saját élményeiből táplálkozva, számtalan munkája ábrázol táncost, vagy zenészt. A Népi Iparművészeti Gyűjteményben több kisebb szobra is megtekinthető. 

Kasza Dániel

Források:
KKJM – Néprajzi Adattár
ERDÉLYI Tibor: Erdélyi Tibor a népművészet Mestere. Budapest, 2006.
ERDÉLYI Tibor: Két boldog ember. Életünk Uszkától  ̶  Japánig, Amerikától  ̶  Ausztráliáig. Budapest, 2019.