Április 1. – Bolondok napja

Április elsejéhez nem kötődik különösebb állandósult, a hagyományban meggyökeresedett népszokásunk. Mindenesetre történeti forrásokban többször előfordulnak a „megjárta az prima áprilist”, vagy az „áprilist jár” szókapcsolatok. Az első ilyen ismert szófordulat egy 1665-ös levélváltásból maradt ránk¹:

„Mi velünk Uram, az az tökéletlen pasa valóban az prima áprilist megjártatá
Nem lévén semmi autoritása az határigazításra, Szilahig elkísérteté
magát s onnét béméne Váradra. Mi csak re infecta jövénk vissza.”²

Ekkoriban jelentése a hiábavalóságok véghezvitelét jelentette, valamint a ’pórul járt’, ’jól megjárt’ közismert szókapcsolatok szinonimájaként is értelmezhető. A „bolondok napja” kifejezés már egy 1672-es szövegben is feltűnik, azonban ehhez a naphoz kötődő magyarországi szokásokról még szó sincs. Annál nagyobb jelentősége volt német nyelvterületen, s feltehetően onnan, német nyelvi átvételből származnak az imént közölt április elsejéhez köthető régi szólás-mondások. A történeti források szerint már a 17. században is inkább szerencsétlen, mint tréfás napnak tartották. Intették egymást az útnak indulástól, valamint nem tartották tanácsosnak nagyobb vállalkozásokba, munkákba kezdeni április első napján. Ez mind a néphagyományban, mind a felsőbb osztálybeli nyugat-európai társadalmi körökben ismeretes volt. A nap szerencsétlen természetét csak fokozza, hogy a néphit szerint ezen a napon született a Jézust eláruló Júdás. Meglehetősen abszurd, hogy ezzel párhuzamosan egy másik szilárd vélemény szerint a nap szerencsétlensége abból fakad, hogy Júdást április elsején akasztották fel.³

Napjainkban és az utóbbi évtizedekben vált szokássá, főleg az iskolákban a csínytevések sokasága, melyet ez a nap tesz lehetővé. Az egyébként ma is élő és mindenki által ismert folklór műfaj, vagyis a tréfa, ezen a napon talán még inkább előtérbe kerül. Mi is valójában a tréfa? Általában rövid szóbeli műfaj, amely egy elméleti konfliktust, kérdést, vagy morális helyzetet meghökkentően, a társadalmi normákat megkerülve old meg végszavával. Legtöbbször emberi gyarlóságokat, morális gyengeségeket vesz célba, melyet, hol szelíd, hol pedig sértő humorral illet.⁴  A tréfák jelentős része a szexualitással kapcsolatos, jellegzetesen obszcén és polgárpukkasztó, de lehet önirónia is. A tréfa jellegzetessége a nagyfokú variabilitás, valamint a szerző ismeretlensége. Számos folklór műfaj kötődik a tréfákhoz. A teljesség igénye nélkül ezek lehetnek: falucsúfolók, tréfás mesék, pajzán nóták, találós kérdések, valamint az egyik legújabb műfaj a közösségi médiában terjedő mémek és mém-videók is^.5

Április 1. napja alkalmából a néprajzi gyűjteményből egy borotvatokot mutatunk be. Első pillantásra egy egyszerű, dísztelen borotvatartónak tűnik. Hasonló azokhoz, melyeket egykor pásztorok faragtak, valamint egyedi, ötletes zárszerkezetekkel láttak el, hogy a tarisznyában nehogy véletlenül kinyíljon és az abból kieső éles borotvapenge a tarisznyában matatás közben megvágja kezüket. A tárgyat kívülről szemlélve különös feliraton akadhat meg szemünk: „E koporsóban nyugszik Czérna Jakab szül 1510”. A borotvatokok általános koporsó formája miatt ez a felirat akár érthető is lehetne, azonban kissé szürreálisan hangzik, miért is fekszik valaki 515 esztendeje egy 19 cm-es borotvatokban. A tréfa azonban nem vicc… vagyis csak részben. A borotvatok két részes. Alsó rekeszében van a borotva helye, felül pedig imára kulcsolt kézzel, fekete öltönyben és csizmában, kipödört fekete bajusszal nyugszik a szépen kifaragott Czérna Jakab. Ruházata egy polgárosodó parasztgazda öltözetét idézi, tehát valószínűleg hosszú élet adatott meg a kis Czérna úrnak. Az, hogy Jakab bácsi a koporsóban „nyugszik” nem fedi úgy a valóságot, mint a koporsó fedele. A koporsó tetejét ugyanis belülről folyamatosan feszíti Czérna úr, mintha ki akarna onnét szabadulni. Imára kulcsolt kézzel ez azonban nehezen kivitelezhető… A temetésen véletlenül kicsusszanhatott Czérna Jakab hímvesszője a nadrágjából, s innen származik az a szüntelen erő, ami a koporsótetőre folyamatosan hat. Czérna úr faszerszáma nem mondható éppen átlagos méretűnek, ugyanis egészen a csizmája sarkától mered felfelé, a külvilág irányába.

A viccet ideiglenesen félretéve, mindez egy ügyesen kialakított, egyszerű mechanikának köszönhető. Az említett, hitelesen kifaragott testrészt ugyanis folyamatosan feszíti egy befőttes gumi, mely a borotvatok felső részén fut keresztül, valamint az alsó rekeszben a gumit rögzítő kis fapöcök felel a fentebbi nagyért. A koporsófedél eltávolításakor tehát a kíváncsiskodók meglepetésére előpattan a méretes fallosz. Baj csak akkor van, ha elszakad a gumi. Mert akkor ez az egész nem működik, tehát Czérna bácsi tényleg békében nyugszik, nem úgy, mint mások hasonló szituációban.
 

Kasza Dániel 

¹BERNÁTH 1978: 105.
²BERNÁTH 1978: 105-109.
³BERNÁTH 1978: 105-109.
⁴SZEMERKÉNYI 1982: 353.
⁵VOIGT 2014: 474.

 

Szakirodalom

BERNÁTH Béla

• 1978    „Áprilist járat valakivel.” — „In den April Schicken”. Ethnographia. LXXXIX. 105-109.

SZEMERKÉNYI Ágnes

• 1982   Tréfa. Szócikk. In ORTUTAY Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon. Budapest: Akadémia Kiadó. 353.

VOIGT Vilmos

• 2014    A folklorisztika alapfogalmai. Szócikkek. Budapest: Argumentum Kiadó. 474-475.