Ars Medicinae – A gyógyítás művészete

Kiállításunk a Kecskeméti Katona József Múzeum Orvos- és Gyógyszerészettörténeti Gyűjteményének legszebb tárgyait mutatja be. Képanyagát a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár 14-18. századi fekete-fehér fa és rézmetszetei, színezett fametszetei alkotják.

A gyűjteményről

A kecskeméti Orvos- és Gyógyszerészettörténeti Gyűjtemény 1985. januárjában jött létre a Bács-Kiskun Megyei Gyógyszerészettörténeti Szakgyűjtemény és a Megyei Orvostörténeti Gyűjtemény egyesítésével és múzeumi átvételével. A két szakgyűjtemény megszületése Lóránd Nándor gyógyszerész és Dr. Réthy Aladár laboratóriumi főorvos szakmatörténeti érdeklődésének volt köszönhető.

Loránd Nándor (1915 ápr. 8. Budapest-1995. okt. 1. Kecskemét) 1966-ban kezdte felkutatni, összeszedni a megye patikáinak régi bútorait, edényeit, leselejtezett munkaeszközeit, dokumentumait. Munkája eredményeként 1968-ra már olyan jelentős mennyiségű és értékű anyag gyűlt össze, hogy az országos szakmúzeum Loránd Nándort bízta meg az itt folyó múzeumi munkálatokkal. A Megyei Gyógyszertári Központ támogatásával és kezelésében működő intézmény 1969-től több kiállításon is bemutatta anyagát, nemcsak Kecskeméten, hanem szerte az országban. Loránd Nándor a tárgyak gyarapításán, rendszerezésén túl tudományos kutatómunkát is végzett. Megírta a megye gyógyszertárainak történetét, és rendszeresen jelentek meg a helyi sajtóban gyűjteménye anyagát népszerűsítő publikációi.

Dr. Réthy Aladár, (1905. márc. 30. Mezőnyék-1985. nov.6 .Kecskemét ) az orvostörténeti gyűjtemény megalapítója, szintén csak Bács-Kiskun megye területére koncentrálva végezte gyűjtőmunkáját. Mégis, országos szakmúzeumi szempontból is kiemelkedő jelentőségű munkásságának eredménye, hiszen – a gyűjtők figyelmét elkerülve – a 20. század első felében használt orvosi műszerek az országban máshol nem találhatók meg, csak itt, Kecskeméten. Az orvosi eszközökön kívül sok szép éremmel és szakkönyvvel is gazdagította a múzeum anyagát az Orvostörténeti Szakgyűjtemény, amely átvételéig a Megyei Kórház védnöksége alatt működött.

Megalakulása óta a múzeum számos orvostörténeti és gyógyszerésztörténeti eszközzel gyarapodott.

A két gyűjtemény a város 1810-ben készült térképén már szereplő, természetesen azóta többször átalakított, paraszt-polgár lakóházban nyert elhelyezést. A hosszú épület külső arculatának egyedi jellegét az egyenes falfelületet megtörő két boltíves tornác, ún. „kódisállás” adja, melyeknek zömök pillérű mellvédes falait könnyű szerkezetű nyeregtetők védik.

 

A kiállítás szerkezeti felépítése:

Az Ars Medicinae c. kiállítás 5 helyiségben került megrendezésre. Ezekből 4 terem a gyógyszerészet, 1 pedig az orvostörténet múltját mutatja be. A gyógyszerészeti egység szerkezeti felépítése a gyógyszerészi munka logikáját követi, Milyen anyagokból, milyen eszközökkel és hol készültek a gyógyszerek, mit, mivel hol kérdésre válaszolnak a termekben kiállított tárgyak.

A gyógyszerésztörténeti termek a bejárattól balra, az orvostörténeti terem a bejárattól jobbra helyezkedik el.

A gyógyszerészet évszázadokon keresztül a gyógyszerkészítést és a gyógyszerárusítást foglalta magában. A termeken végighaladva nyomon követhetjük, hogy miként készültek a régi gyógyszerformák, milyen edényekben tárolták őket, végül eljutunk az officinához, a kecskeméti Szentháromság patika berendezéséhez. A munkaeszközök, tárolóedények, dokumentumok szinte valamennyi patikánkat reprezentálják, az officinákból azonban csak a kecskeméti Szentháromság patika barokk bútorát, a Megváltó patika szecessziós szekrényét és a hartai patika neoklasszicista bútorát állítottuk ki, a többi régi patikabútorral fényképeken ismerkedhetünk meg.

Az orvostörténeti egység a borbélysebészek, bábák tevékenységétől kezdően kíséri végig a gyógyítás múltját a kórházak megalakulásáig, s megismerkedhetnek az utóbbi kétszáz év itt használt orvosi eszközvilágával is.

Kiállításvezető

A bejárati helyiség berendezésével a századforduló patikahangulatát igyekeztünk felidézni. A bejárattal szemben a hartai Isteni Gondviselés (1894) patika fiókos és tükrös hátfalú polcos szekrénye áll, telerakva gyógyszeres üvegekkel és kenőcstégelyekkel. Előtte áll a hartai  patika kis táraasztala gyári orvosságos üvegekkel és dobozokkal berendezve. Homokóra, receptírópult díszíti a többi szabad felületet.

A 18. század gyógyszerkincse,19-20. századi gyógyszerkészítmények, illóolajok, illóolaj bemutató

A 18. század elején használt gyógyszerek száma meghaladta a 2500-at, s ezek 95%-a a patikákban készült. A gyógyszerkincs főbb csoportjai a növényi, állati és ásványi eredetű drogok, valamint az egyszerű galenikumok és a több alkotórészből álló kompoziták. Mi is ebben a rendszerben ismertetjük a gyógyszerkészletet. Ekkor a gyógyszerkincs több mint felét kitevő növényi eredetű drogok nemcsak a hazai gyógynövényeket jelentették, hanem ismertek voltak a ma fűszerként használt szerecsendió, bors, gyömbér, és a tengeren túli egzotikus drogok is, mint pl.: a sárkányvér, szenna, elefánttetű, bűzös aszat, stb.

Még az egzotikus növényeknél is egzotikusabb látványt nyújtanak az állati eredetű drogok, mint pl. a hód ivarnyílása melletti páros mirigyzacskó, a Castoreum, amelyet idegbetegségekre és méhbajok ellen használtak, a szívgyógyszerként és festékként is egyaránt népszerű bíbortetű, vagy a sokféle betegségre alkalmazott viperahús, de láthatnak szárított kecskevért, kőrisbogárport, bezoárokat is többek között.

A drogok bemutatása utána homeopata gyógyszerkészletek, majd a 19-20. századi gyári gyógyszeres dobozok, gyógyszerkészítmények következnek.

Külön egységet képeznek a teremben a Halmai János hagyatékából származó illóolajok és a Zólyomi Zsolt által elkészített szagolható illatminták, mint pl. ylang-ylang olaj, szantál olaj, stb.

 A gógyszerkészítés eszközei

A mérlegek, mozsarak, aprítás és porítás eszközei nyitják a sort. A mérlegek között érdekes a 18. században használt kis mennyiségeket mérő szemer mérleg, amelynek egységnyi súlya az árpaszem nagyságával volt egyenlő mértékű, 0,07 gramm. A gyógyszertárakban a súlymérés a kétkarú emelőként működő kézimérlegekkel és táramérlegekkel történt. Kézimérleggel a gyors mérést végezték, amely biztos kézbentartást igényelt, vagy pedig állványra akasztották. A táramérleg Friedrich Mohr újítása nyomán terjedt el a 19. század második felében. Lényege: a mérlegkar éken történő alátámasztása. Az itt látható csavart oszlopos táramérleg a kerekegyházi István Király patikából való a századfordulóról. A mérlegek melletti menzúrákkal a folyadékok térfogatát mérték. Az unciás beosztású porcelán mérőhengert 1871 előtt használták, ugyanis ekkor az uncia helyébe a milliliter beosztás lépett. 1871-ben változtak meg a súlymértékek is, az osztrák orvosi mértékek helyett a gramm súlyrendszert vezették be.

A következő egységben a porosztáshoz és a szilárd gyógyszerformák előállításához szükséges eszközöket helyeztük el. A nikkelezett doboz a több komponensű porok összekeverésére szolgált. Középen a porosztás kellékei sorakoznak.

A formája miatt porosztóágyúnak nevezett tárolóeszközből a fiókjában látható, pecsétviasszal különböző méretre bekalibrált fakanalakkal adagolták ki a porokat. A pormérő kanalak nemcsak sokféle anyagból_ fa, csont, szaru, fém -, hanem változatos formában is készültek. Az egyik fémkanál csapórésszel van ellátva, a másik változtatható űrtartalmú, mivel kettős fala meghatározott arányban mindkét irányban elmozdítható.

A papírkapszulákat a kapszulabefúvókkal nyitották ki. A 19. század második felében vezették be az ostyatok használatát a kellemetlen ízű porok adagolására. Az ostyákat az ostyazáró készülékekkel töltötték. Seidlitz-félr poharak, pezsgőpor és zselatinkapszula előállításához szükséges formázók sorakoznak továbblépve. Ezeket a gyógyszerformákat a századforduló óta ismerjük. A pezsgőporos pohár azért áll két részből, mert az egyik rekeszébe az enyhén lúgos, a másikba a savas alkotórész került, s csak fogyasztásakor keletkezett szénsav a szájüregben.

 A tárlóban ezeken kívül még a morsula, tabula, pasztilla és pilulakészítő eszközöket láthatják. A legfelül elhelyezett cukorkaszaggató és öntőformákkal készültek a morsulák és tabulák a 19. században. Alapanyaguk az olvasztott cukor volt, ebbe keverték a hatóanyagot, majd a forró masszát márványlapra vagy formába öntötték. Az öntőforma alatt lévő pasztillaszaggatóból kipotyogó korong alakú pasztillák alapanyaga szintén a mézgás, nyálkás szereket is tartalmazó cukor volt.

A vitrinben elhelyezett többi tárgy a pilulák készítésére szolgált. A pilulák vagy labdacsok már nagyon régóta ismeretesek, azonban a 19. század elejéig igen egyszerű módon készültek: kézzel csipkedték a tészta állagú masszából. Nagyságuk mértéke a „bakkecske golyóbisának” felelt meg. A labdacs a múlt század végi receptúra legfontosabb készítménye volt, ebben az alakban a korabeli gyógyszerkincs bármely anyagát kiszolgálhatták. A pilulák előállításához labdacsmozsárra, pilulagömbölyítőre és pilulagépre volt szükség. A labdacsok gyúrását a mozsarakkal végezték, a legalul elhelyezett labdacsgéppel pedig megformázták a golyócskákat: a gyúrótábla közepén és a nyújtófán lévő vájatok pontos egymásra illesztésével. A labdacsokon meglátszó vágások nyomait a pilulagömbölyítő segítségével tüntették el.

A szilárd gyógyszerformákat bemutató egység a kézitablettázókkal folytatódik. W. Brockedon1844-ben szabadalmaztatta a tablettát, de használata csak később, a századfordulón kezdett igazán elterjedni. A tablettakészítés a préselés elvén alapul. Kezdetben kézi erővel vagy kalapáccsal préselték formába a porkeveréket, majd egykarú emelővel, végül tablettázógép segítségével. A tárlóban bemutatunk 6 különböző kézitablettázót és egy kézikomprimálógépet a 20. század elejéről.

Ezután következnek a kúp-, viasztapasz- és kenőcskészítés kellékei, majd a folyékony gyógyszerek előállításához szükséges hevítő, infundáló, szűrő és desztilláló készülékek. A gyógyszertechnológiai egység a sterilezés és a gyógyszervizsgálat eszközeinek bemutatásával zárul.

A gyógyszerkészítés eszközei vitrinben vannak elhelyezve, a falakon Thurneisser: Historia plantarum Berlin 1578. című művéből színes fametszetek láthatók. (Kalocsai Főszékesegyház Könyvtárából)

A 18. század gyógyszerkincse és a gyógyszertechnológiai egység berendezése Dr. Grabarits István (1945-2012) kutatómunkájának felhasználásával készült, örökösei jóváhagyásával, amelyet ezúton is köszönünk.
 

Kecskemét patikái

A bejárattal szemben helyeztük el Kecskemét 1746-tól működő patikájának fenyőfából készült, festett barokk stílusú officináját. A patika 1746-tól Vághi György orvos kézigyógyszertára volt, majd 1766-tól Szentháromság néven ez lett a város első nyilvános gyógyszertára. A különleges szerkezetű – ajtónyílás köré épített – bútor munkaasztalán 18. századi tárgyak utalnak a hajdani használatra. Ugyanebbből a patikából származik a teremben elhelyezett vörösmárvány mozsár is.

Az első vitrin a kézigyógyszertár tulajdonosára és alkalmazottjára, Falt Antal iglói születésű gyógyszerészre vonatkozó levéltári másolatok tekinthetők meg néhány korabeli nyomtatvány és munkaeszköz, valamint a 18. századi fatégelyek és kenőcstégelyek (holicsi, budai) társaságában. Jobb oldalon világított táblán a patika 1770-ben felvett leltára olvasható, amely 294 gyógyszernevet tartalmaz.

Orvostörténeti emlékek

A falon Vesalius De humani corporis fabrica c. művéből (Bázel 1555.) kimásolt nagy méretű grafikával kezdődik ez a kiállításrész.
Ebben a kiállításrészben tematikusan vannak elrendezve a sebészeti, szülészeti, fogászati, betegvizsgálati, szemészeti, fülészeti és terápiás eszközök

 
Kiemelt gyűjteményi állományok

Patikaedények
A gyógyszereket tulajdonságuknak megfelelően különféle módon tárolták: zacskóban, dobozban, fiókban, ón, fa, üveg és kerámia edényekben.

Fatégelyek
A 18–19. században fatégelyekben tárolták a gyógyszerészek a porokat, amelyeket különböző puhafafajtákból esztergályoztak. A régebbi edények anyag főképp gyertyán és hárs, de fűzfából, nyárfából, szilfából, sőt gyümölcsfa-fajtákból is készítettek fatégelyeket.

Gyűjteményünkben a 18. századi fatégelyek feliratai: Coral Albi (fehér korall), Sem Sinapis Nigr. (fekete mustár mag), Pulvis Angelica Radicis Alc. (orvosi angyalgyökér gyökértörzse és gyökere).

Folyadéküvegek
A folyadéktároló üvegedények a 18. században hasáb alakú formában készültek, becsiszolt üvegdugóval. Az edény nyaka a testbe való átmenetnél egyenlőtlen gallérban végződött. Később csiszolással ezt a szépséghibát eltüntették.

Porüvegek
A szélesszájú becsiszolt dugós porüvegek a 19. század elejétől váltak általánossá. Korábban az üvegek kerekded formájúak voltak, a „tojásdadfoganytyús”, azaz a két hosszmetszeti részén homorú elliptoid alakú edények a 19. század második felében terjedek el.

Az átlátszó színtelen üvegek mellett a 19. század elején divatosak voltak a sötét, átlátszatlan barna, kék, fekete, piros üvegek, a század vége felé pedig átlátszó élénk színű – aranyzöld, világoszöld, világoskék, borostyánkősárga –, csiszolt üvegedények ékesítették a patikákat.

Kenőcstégelyek, kerámia- és porcelántégelyek
A gyógyszertárakban a 18. századig a mázas fajanszedényekben tárolták a kenőcsöket. Később fokozatosan felváltotta ezeket a kevésbé törékeny keménycserép, ami sokkal olcsóbb volt az akkor még igen drága porcelánnál, amit gyakran tejüveggel helyettesítettek. A porcelán patikaedények a 19. század második felében váltak általánossá.

Az üvegek és tégelyek feliratait díszes keretbe foglalták.
A 19. század elején leggyakrabban a fekete vagy arany ovális keretet, illetve a háromszög alakú pajzs keretet alkalmazták.