Avar harcosok és hölgyek a repülőtéren

A Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából 2026 kora nyarán a Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársai, Fazekas András Kristóf régész vezetésével kilenc kora avar kori, a 7. század első felére keltezhető sírt tártak fel egy, a kecskeméti katonai repülőtér területén zajló tereprendezéshez kapcsolódó  feltárás keretében. 

A sírok igen kis mélységben és sekélyen kerültek elő. Ennek oka, hogy a reptér 1935-1937 közötti kialakítása során az addig lankás területet elegyengették, az egykor volt kiemelkedéseket a mélyedésekbe tolták. Ekkor minden bizonnyal semmisültek meg sírok.

A temetkezések tájolása viszonylag egységesen ÉNy–DK irányú volt. A leletanyag elsődleges elemzése során biztosan kijelenthető, hogy öt nő és két férfi sírja került napvilágra, két esetben a sírok nagyfokú bolygatottsága miatt a nemi meghatározás jelenleg nem lehetséges. Az elhunytak egy kivételével felnőtt korúak voltak. 

Három esetben lehetett sírépítményt megfigyelni, jellemzően a téglalap alakú sírgödör négy sarkán az aknában, vagy az aknán kívül, de ahhoz csatlakozva ásott cölöphelyek és a fej illetve lábrésznél lemélyedő árkok formájában. 

 A viseleti elemek, ékszerek, fegyverek és sírmellékletek igen nagy változatosságot és relatív gazdagságot mutatnak. 

Fülbevaló-pár összesen öt sírban, négy női és egy férfi mellett volt megtalálható. Két esetben bronzból, három esetben pedig ezüstből készültek. Kiemelendő a 4. sírban talált, kék üvegberakásokkal díszített ún. ezüst nagylemezgömbös, kék üvegberakásos fülbevalópár a maga aprólékos kialakításával.

A korszakra jellemző a nagy formai színbeli változatosságot mutató gyöngyök jelenléte a női sírokban. A reptéri temetőben két esetben lehetett in situ módon megfigyelni ezt a tárgytípust, a 3. sírban a nyak tájékáról kerültek elő, ebben az esetben nyaklánc alkotóelemeiként tekinthetünk ezekre az elsősorban üvegpasztából készített színpompás gyöngyökre, a 4. sír esetében pedig a medencetájékon csoportosultak. Ez utóbbinál egy egykori, mára már elbomlott tasakban tarthatta ezeket az elhunyt. 

A ruházathoz kapcsolódó viseleti elemek közül legnagyobb számban csatok kerültek elő, melyek kivétel nélkül vasból készültek. Bronz és ezüst lemezveretekből és szíjvégekből álló övgarnitúrák a két férfisírban láttak napvilágot. 

Az összes női sírban – szintén a korszakra jellemző módon - megtalálhatóak voltak agyagból készült ún. orsókarikák, mint használati tárgyak, de ide sorolhatóak a vaskések is. 

Különösen izgalmas a 3. és a 9. női sírokban a pontkör díszes csontlemezes skatulyák elő-, hát- és oldallapjának jelenléte. Ennek az elsősorban a Duna-Tisza közére jellemző tárgytípusnak a funkciója erősen kérdéses, de nem kizárható, hogy valamiféle kozmetikum tárolására szolgáltak. Pipere eszközök kerültek elő a 4. sírban is, egy bronz szűrőkanál, és spatulák formájában. Ezek valószínű funkciója a különböző kozmetikumok, krémek, porok szűrése, rostálása és homogenizálása lehetett.

Fegyverek tekintetében a 7. harcos sírja volt a leggazdagabb. A váz bal oldalán felajzatlan reflexíj szarvainak és markolatának csontmerevítője és kettő darab vasból készült háromélű nyílhegy, illetve a tegez bronzból készült függesztője és csatja került feltárásra. Ebből a sírból kerültek elő vasból készült szúró-vágó fegyverek is. A 8. sírból szintén került elő három élű nyílhegy és két kés is.

Nem csak tárgyakat, de hat esetben állati részeket is helyeztek a reptéri elhunytak mellé. Ezek maradványok vagy anatómiai rendben vagy egy-egy csont formájában kerültek elő. A női sírokban kivétel nélkül szárnyasok csontjai, egy férfisírban pedig egy emlős csontja volt megtalálható. Ez a szokás ételmelléklet adásként értelmezhető, mely szorosan összefüggött az avarok viszonylag ismeretlen hitvilágával. 

A reptéri sírok közel 1400 év után a kecskeméti múzeumba kerültek, ahol további természettudományos és tipokronológiai kutatások várnak rájuk, hogy közelebb kerülhessünk az egykor városunk területén éltek mindennapjaihoz.