Az apostagi rotunda feltárásának legújabb eredményei
Jankovich Miklós műgyűjtő-történetbúvár 1812. évi feljegyzéséből ismert, hogy e barokk épület helyén 1805-ig egy öt bécsi ölnyi (nagyjából 10 m) átmérőjű, tizenkét szögletű rotunda, azaz körtemplom állt. Jankovich feljegyzése szerint e templom faragott mészkövekből épült, s falába tizenkét íves fülke mélyedt, melyen egykor a tizenkét apostol szobra állhatott. A régi templom elbontása után köveit a barokk épület falaihoz használták fel. Az összefogással megvalósult kutatás elsődleges célja az épület helyének felkutatása, másodlagos célja pedig Jankovich közlésének hitelesítése volt.
A feltárás második szakaszában bebizonyosodott, hogy az apostagi rotundának nyolcszög alaprajzú volt a hajója, nyugati részén karzat helyezkedett el. A K felől kapcsolódó szentély nagyobb részét is júliusban tártuk fel, mely a hatszög öt oldalával kapcsolódott a hajóhoz. A rotunda teljes hossza 12,8 m, a hajó átmérője 8,5 m volt. A templom fala szabályos mészkőtömbökből (kváderekből) épült, melyek kitermelt és újrahasznosított darabjait a mai templom alapozásában és falában is meg lehetett figyelni. Az egykori templom tetejét tetőcseréppel fedték, padlója téglával volt kirakva, melynek egy kis részletét eredeti helyzetben sikerült feltárni. A templom belső díszítésére következtethetünk a feltárás során előkerült vakolatmaradványokból, valamint egy törmelékhalomban talált faragott mészkőtöredékekből. Valószínű, hogy a rotunda egyes elemeit a Duna nyugati oldaláról, az egykori római limes épületeiből kitermelt kövekből alakították ki. Erre utal a templombelsőben talált római tetőcserép (tegula) töredéke is.
A rotunda belsejében, a középkori padlószint alatt nyolc sír került elő. Tájolásuk eltérő volt, mivel a halottak temetésénél alkalmazkodtak a templom különleges, hatszögletű belső teréhez. Több sírból kerültek elő koporsószögek, vasalatok, valamint számos esetben lehetett megfigyelni ácsolt koporsóra utaló foltokat a halottak körül.
A rétegekben lefelé haladva az azokból előkerült leletanyag – főként pénzleletek- jól keltezték azok korát, a 19. századtól a 13. századig. Érméken kívül viseleti tárgyak, gyűrűk, pecsétgyűrűk, gombok, párizsi kapcsok kerültek elő.
A múzeumi és társadalmi összefogással megvalósult, az összesen hat hetes kutatás rendkívül eredményes volt. Egyértelműen igazolni lehetett az egykori, Árpád-kori rotunda helyét. Az is kiderült, hogy a Jankovich által feljegyzet tizenkétszögletű épület állt a mai református templom helyén. E templomtípus kortásai megtalálhatók Kaposszentjakabon (Zselicszentjakabon) és Sopronban (Szt. Jakab-templom) szintén olyan templom állt, illetve áll, amelynek nyolcszög alaprajzú volt a hajója, és ahhoz keletről a hatszög öt oldalával kapcsolódó szentély csatlakozott. A feltárást a Viski Károly Múzeum régésze Szabóné Lantos Andrea vezette. Szakmai munkatársként a Kecskeméti Katona József Múzeum részéről Dr. Rosta Szabolcs régész, múzeumigazgató és Pánya István földrajzkutató, a Viski Károly Múzeum munkatársai közül Farkas Ferenc restaurátor-régész technikus vett részt. A geodéziai és geofizikai felmérést Pázmándi Gergely végezte.
Ezen az oldalon megtekinthető a tavaszi és a nyári ásatás során felszínre került falrészletek 3 dimenziós modellje.
