Betlehemezés

A karácsonyi ünnepkörhöz számtalan népszokás fűződik. Talán a legismertebb mindezek közül a betlehemezés, mely szinte az egész Kárpát-medencében ismert, karácsonyi dramatikus köszöntő szokás. Eredete a középkorig visszavezethető, misztériumjátékokból vált iskolákban betanult előadásokká. A paraszti társadalomban táji jellegzetességei is kialakultak, pásztorok lettek főszereplői, de egyes helyeken a háromkirályok alakját is megjelenítik. Állandó szereplői – a már említett pásztorokon és három királyokon kívül – a nagyothalló öreg pásztor, angyal/angyalok, esetenként egy köszöntő és egyes helyeken a szent család. Több fennmaradt betlehemezési szöveg is rendelkezik barokkos utalásokkal, szövegszerkesztéssel. Egyes szövegek visszavezethetőek több száz éves forrásokig, éppen emiatt a szájhagyományban és a kéziratos folklórban értelmetlenné, vagy nevetségessé torzult egy-egy szófordulat (több esetben latin kifejezések is). Később ezek a félreértések az előadás humorforrásává is válhattak. A Dunántúl jellemző műfaja a bábtáncoltató betlehemes, amely során az „élőszereplős” előadás mellett, a kartonból készült, általában templom formájú betlehemi „istállóban” kisebb bábelőadás keretén belül mesélték el Jézus születésének és köszöntésének történetét. Ezen a területen akár cigányzenekar, vagy dudás is kísérhette a betlehemeseket. Erdélyben és Bukovinában legtöbbször a pásztorok által, furulyaszóra járt körtánc társult az előadáshoz. Az Alföldön citera- vagy klarinétzenével adtak elő régies, karácsonyi dudanótákat és egyházi énekeket. Itt jártak élen igazán a vaskos, pajzán szövegek megalkotásában – bizonyára ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az Egyház idővel meglehetősen ellenszenvesen viszonyult magához a népszokáshoz is. A betlehemezés organikus formájában ma már csak elvétve létezik, lelkes közösségek, iskolák, néptánccsoportok hagyományőrzésképpen újra előadják ezt a népszokást a saját településükön vagy kisebb közösségükön belül.

Bár az 1950-es években, a Rákosi-rendszerben egyházi felhangja miatt tiltott szokássá vált a betlehemezés, mégis akadtak olyan gyerekek, fiatalok, akik tovább éltették ezt a többszáz éves hagyományt. A mindentől távol eső tanyákon, sokszor a térdig érő hóban, titokban vitték hírül a kis Jézus megszületésének örömhírét.

Egy ebből a korszakból származó, tiszaalpári betlehemezés 1954-ben lejegyzett kéziratának átirata olvasható.

Ezzel a szöveggel kívánunk minden olvasónknak kellemes, békés karácsonyi ünnepeket!

„Betlehemezési szerep.

Mind: Beszólnak az ablakon kissé nyújtott hangon:
-„- Szerencsés jó estét, nemzetes uraim, Ideki áznak-fáznak az én kedves Barátaim. Nem azért jöttük mi, hogy időnk csak mulassuk, Hanem hogy kis Jézustól példát is mutassunk. Szabad-e Jézustól jó példát mutatni. Szabad-e a betlehemmel bemenni, Szabad-e uram, szabad-e?
- Ha szabad, az angyal bemegy. Ha nem, mennek tovább.
Angyal: (Köszön, az asztalra teszi a betlehemet.) Isten gyermek… (Ének)
-„- (Az ének után csönget. Erre bejön a Jakab :)
Jakab: Szerencsés jó estét kedves mindnyájunknak; A nagy veszedelemből a bátrak kijutnak. Amint ide jöttem nagy hegyeken jártam, Sűrű setét erdőn farkasokat láttam. Bunkómmal harcoltam, lelkem majd kiadtam, de kedves pajtásim megenni nem hagytam. Nem úgy mint a kalács kinek szagát látom, miből vág énnékem jó nagy karéjt ángyom. (kiszól) Gyere be maxus, mert rádírjuk a pakszust!
Makszus: Szerencsés jó estét a házi gazdának. Ipának, fijának, a legszebbik lányának. Kémény alatt jártam, kolbászt kotorásztam, semmit sem találtam. Így hát ide is beballagtam. Látom a gazdasszonyt a patkón nyújtódzik, Nagy kolbász a kezébe, gyugja az én zsebembe. Gazduramat látva, nagy kulacs bor nála, hely, de jó volna még azt meginni máma!
Jakab: Gyere be öreg vár a boros üveg!
Öreg: Hát ti idebe isztok-esztek, Öregapátokról el is felejtkeztek!
Jakab: Nem eszünk, csak a csontot szopogatjuk!
Öreg: Látom, hogy esztek, ebadta.
Angyal: Ne papolj már annyit, alkonyatra hajlik.
Öreg: Dehát ti idebe miért kurjongattok, talán ürgét, vagy farkast fogtatok?
Maxus: Sem ürgét, sem farkast nem fogtunk, csak a virrasztásban nagyon elfáradtunk.
Jakab: Feküdjünk le pajtások.
Öreg: De ki őrzi addig a nyájat?
Angyal: Feküdjetek le pásztoraim csendesen: / Ének)
Pásztorok: A subámat leteszem, leteszem… -„-
Angyal: Mennyből az angyal lejött hozzátok… -„-
Jakab: Jajj de szépen citerálnak!            
Maxus: Talán még az egek is ketté válnak!        Mindkettő félálomból.
Angyal: Ó te juhász mit szundikálsz… (Ének)
Jakab: Nyilád-nyilád neked is öregapám! (rázzák az öreget, bottal emelgetik)
Maxus: Csak a feje 70 mázsa!
Jakab: Hát az a sok ingó-bingó!
Maxus: Az is megvan 400 kiló!
Jakab: Kelj fel öreg, nézd meg a csillagok állását, mire javaslod az időt?
Öreg: Ez már más! Így is kezdhetted volna! (Felnéz: ) Pontosan 12.
Mind: Csorda pásztorok: …- (Ének)
Jakab: Pásztorok, gyerünk el Betlehembe!
Öreg: Gyerünk no pajtások!
Pásztorok: Betlehembe indulunk, dudaszóval kullogunk… (Ének.)
Jakab: (A Betlehem elé térdelve: ) Hoztam a Jézuskának egy nagy aranyalmát. A nyakamba kötöttem, Otthon felejtettem.
Angyal: Csókold meg a Jézuskát! Vesd rád a keresztet! Mond el a Miatyánkat.
Jakab: Sülthús, libahús, fehércipó, 2 liter bor, csússz! Miatyánk a Pápa
Kint lakik Rómába, 100 kh; [kataszteri hold] kukoricába, annak is az északi sarkába. Szenteltessék egy tál húsvéti sonka.
Áldassék egy jó pár pampuska. Uram, szabadíts meg a sötét börtöntől inkább tégy a borospincébe, ments meg a dólogtól.
Öreg: Hol jártál Jakab?
Jakab: Betlehembe.
Maxus: Mit árulnak betlehembe?
Jakab: Erecöt-perecöt, botra húzott pálinkás üvegöt.
Maxus: Akkor én is elmék! Édes kicsi Jézuskám, hoztam neked báránykát, a nyakamba kötöttem, otthon felejtettem. De majd jó lesz a húsvétba.
Angyal: Csókold meg a Jézuskát! stb. Öregnek ugyanezt!
Öreg vesd rád a keresztetre: ) Atyának. Látjátok nekiszaladtam a szomszédasszony lányának.
Mind: Karácsonynak éjszakáján .. (Ének.)
Jakab: Öregapám, talán ballaghatnánk is már!
Öreg: Messzi van a messzi!
Maxus: El megyünk egy mérföldre!
Jakab: El ám vagy, kettőre!
Öreg: El tizenkettőre!
Jakab: (Öregnek: ) Öttél-e már juhász?
Öreg: Öt télnek a havát.
Maxus: Ittál-e már öreg?
Öreg: Itt állok várom a salláriumot!
Jakab: Miféle salláriumot?
Öreg: Hát amit a jámbor gazda, meg a jószívű felesége szándékozik adni.
Maxus: Adják ide, teszem a farzsebbe!
Öreg: Nem bízzuk azt kendre.
Jakab: De keere sé Öregapám!
Jakab: Ahám!!
(Mind: ) Most láttuk a gazdát, … (Ének: )
Mind: Isten álldja meg, e háznak gazdáját, Ökrét, szamarát, s szép eladó lányát. (ha van.)”
Szóráth János (1936, Szentkirály) kézirata

Gyűjtötte: Kasza Dániel Tiszaalpáron, 2023-ban.

Forrás:
Magyar Néprajzi Lexikon
KKJM – Néprajzi Adattár

Képek forrása:
KKJM