A biennálé története és a keresztény gyűjtemény

Keresztény-, vallásos-, szakrális-, egyházi- és liturgikus művészet. Mikor alapító kurátorként elindítottuk Kecskeméten a Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálékat, tudatos döntés volt a részünkről, hogy nem a felsorolt lehetőségek közül választottunk ki egyet, hanem egy az összeset érintő, s különböző mértékben lefedő területet, a keresztény tematikát, melyet az európai művészet egyik legfőbb összetevőjeként a sorozat nevében is jeleztünk. Véleményünk szerint a kiállítás-sorozathoz kapcsolódó fogalmak bármelyikének a kiemelése esetén jelentősen leszűkítettük volna a lehetőségeinket a 21. századi és a mindenkori kortárs magyar művészeten belül. Az első alkalommal a keresztre feszítés jelenetét és a legfontosabb szimbólumot, a keresztet választottuk, 2005 tavaszán a Genezis őstörténeti részét, a Teremtés könyvének első 11 fejezetét, míg 2006-ban az oltár volt a téma. A negyedik biennálén Krisztus példázatait „adtuk fel”, 2009/2010-ben a Jelenések könyvét, majd 2013 tavaszán az angyalokkal találkozhattak a kiállítás látogatói. 2015-ben, a hetediken a gyermekek, a gyermekség volt az ábrázolandó, megjelenítendő ikonográfiai program, 2016-ban pedig a magyar és a magyarországi szentek. A kilencediken, 2018-ban a hét főbűn mozgatta meg nagy sikerrel a művészek fantáziáját, melynek kapcsán felelevenítettük a fél évezrede elhunyt Hieronymus Bosch életművét is. Végül a jubileumi biennálé tematikája – Szent vendégség (Eucharisztia / Úrvacsora) – kivételesen egy aktuális eseményhez, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz (is) kapcsolódott.

 

A sorozat sikerét jelzi, hogy a biennálé első tíz alkalma során, 2002 és 2020 között, összesen 1274 alkotást sikerült kiállítanunk a kecskeméti Cifrapalotában a mindenkori zsűri után, amelyekre 2316 mű érkezett be (nem számítva bele a több száz, csupán e-mailben, vagy postai úton „előzsűriztetett” kompozíciót). A számok alapján tehát egyértelmű, hogy a biennálé jelentős űrt tölt/töltött be a magyarországi kiállítási palettán belül, s az évek során az egyik legnagyobb országos sorozattá nőtte ki magát. „Az egész Biblia újból és újból megismétlődik: Ádám bűnbeesése, a tudás fája, a bűnbánat, ugyanígy a halál és az élet… Krisztus szenvedései a maguk módján mindennap végbemennek és az összes története a Bibliának szintén… Bennünk a belsőnkben, innen jön ki minden, és ha úgy alakulna, hogy Krisztus külsőleg visszatérne, mint ahogy tagjaiban mindennap jön és szenved, úgy ismét újra és újra megfeszítjük őt, apáink mértékét betöltve.” Sebastian Francknak, id. Pieter Bruegel kortársának a szavai ma is érvényesek, hiszen a keresztény mitológia mélyebben gyökerezik Európa kultúrájában, gondolkozásmódjában, művészetének történetében és különösen az emberi lelkekben annál, hogy valaha is teljes egészében elveszítse a mindenkor érvényes aktualitását. Magyarországon ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – a 90-es évekig a fiatalabb nemzedékek legjobbjai szinte nem is találkozhattak a keresztény ikonográfiával, legfeljebb egy lehetőleg minél távolabbra tolt művészeti hagyományként, művészettörténeti leckeként, tévesen sugallva azt sokuknak, hogy itt csupán egy végtelenül elavult, korszerűtlen, további alkotások létrehozására méltatlan területről van szó…

 

A keresztény biennálékhoz kapcsolódik az a majd két évtizede folyó módszeres gyűjtői tevékenység, melynek eredményeként a múzeum képzőművészeti gyűjteményén belül létrehoztunk egy, a nem egyházi fenntartású magyarországi múzeumokban ma még egyedülállónak tekinthető, speciális gyűjteményi egységet. A kollekció szerencsére folyamatosan gyarapodik, melynek köszönhetően már túl vagyunk a félezredik beleltározott tételen. Gyarapítási keret hiányában a fő módszer a művészek rábeszélése arra, hogy ajánlják fel műveiket a múzeumnak. A gyűjtemény összetétele, minősége tehát alapvetően az alkotók jóindulatától és az egyes biennálék témájától függ, éppen ezért igyekszünk kihasználni a Nemzeti Kulturális Alap által kiírt műtárgyvásárlási pályázatokat is. Az alkotóktól tudjuk, hogy adományozási kedvüket jelentősen fokozták azok a tárlatok, melyeken egy-egy válogatást mutattunk be, így élővé téve ezt a múzeumi tárgy együttest (pl. Eger, Zsinagóga Galéria; Budapest, Erdős Renée Ház; Klebelsberg Kultúrkúria; Kiskunfélegyháza, Szent István templom; Zalegerszeg, Göcseji Múzeum; Szentes, Koszta József Múzeum). Az eddigi legnagyobb lélegzetű bemutató a Pécsi Galériában volt 2014-ben, ahol 94 művész 121 alkotását lehetett megtekinteni. A következő év tavaszán a budapesti Szent István Bazilika lovagtermében Útmutató – Kortárs Keresztény Művészeti Gyűjtemény Kecskeméten címmel megrendezett tárlatot 56 ezren tekintették meg. 2016 végén a Vizivárosi Galériában sor került az első olyan kiállításunkra is (Karácsonyi Tárlat XV. – Szakralitás a kortárs zománcművészetben), ahol egy műfajt kiemelve, illetve az adott területet képviselő művészeti egyesülettel (Tűzzománcművészek Magyar Társasága) együttműködve mutatkoztunk be. 2017 nyarán a Magyar Művészeti Akadémia meghívására a Vigadó földszintén mutathattuk be a gyűjteményt egy reprezentatív tárlat keretein belül, melyhez külön katalógus is társult. Legutóbb pedig „Evezz a mélyre” címmel 2019. július 16. – augusztus 25. között a Tihanyi Bencés Apátságban volt nagysikerű tárlatunk, amely új látogatottsági rekordot is hozott, hiszen a bemutatót 6 hét alatt nem kevesebben, mint 59.892-en tekintették meg!

 

A művek értelmezését segíti a kortárs, illetve a jövőbeli kutatók számára, hogy az utóbbi biennálék során végre elkezdtük írásban is rögzíteni az alkotók saját műveiket megvilágító mondatait. Kun Éva keramikus például így világította meg számunkra a húsvéti ünnepkör keretében értelmezhető alkotását (Piros vérrel virágozik, 2015): „Régóta foglalkoztat a népi vallásosság talán együgyű, mégis megejtő mélysége. Gyakran érzem ezt az útmenti keresztek elrozsdásodott pléh-Krisztusai láttán, a már alig sejlő színeikkel, az itt-ott hiányos, mégis érzékelhető, nagy igyekezettel köré álmodott, dicsfényt jelképező bádog-cirádákkal. E képek támadtak fel bennem, egy apokrif ima olvastán, amikor ehhez a sorhoz jutottam: »Nem láttam én szebb gyümölcsfát, mint a Jézus keresztfáját. Piros vérrel virágozik, Szentlélekkel gyümölcsözik«.” Mivel erre a feladatra nem mindenkit lehet oly könnyen rávenni, így több félig sikerült próbálkozás után, a jubileumi biennáléra jelentkező alkotók esetében már „kötelezővé tettük” az (ön)műleírást.  Ennek – és a Cifrapalota pandémia alatti zárvatartásnak is – köszönhetően a X. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé anyagát online, lapozgatható virtuális kiállítás keretében is bemutattuk a Kecskeméti Katona József Múzeum honlapján, s az alkotások reprodukciója mellé így ötvenhárom esetben, szerkesztett formában, autentikus műleírást is tehettünk:

>A kiállítás megtekintése<

A biennálékról és a gyűjteményről bővebben itt lehet olvasni.

 

ifj. Gyergyádesz László
Móra Ferenc-díjas művészettörténész, osztályvezető,
a biennálé és a kapcsolódó gyűjtemény alapító kurátora

 

 

 

 

 




HU EN
KKJM