Céhes emlékek a Kecskeméti Katona József Múzeum Történeti gyűjteményben

Kecskeméti céhek felszabadító levelei a Történeti gyűjteményben
A céhek egykor az egy szakmába tartozó iparosok egyesületei, érdekérvényesítő szervei és közösségi klubjai voltak, emellett munkájukat tekintve szigorú szabályok mentén működtek. A céhet választott testület irányította a céhmester vezetésével, legfontosabb feladatuk gazdasági érdekeik védelme, ehhez kapcsolódóan pedig a céhen kívüli mesterek, vagyis kontárok megfékezése volt. Kecskeméten számos céh működött a török kortól kezdve, közülük 1557-es alapításával az ötvös céh volt a legelső, majd ezt követték a mindennapi életben fontosabb szerepet játszó szűcsök és szabók és sorban a többi mesterség képviselői. A régi céhek jellemző emlékei olyan tárgyak és dokumentumok, melyek a szorosan vett céhes élet kereteibe tartoztak, a céhgyűléseken használt tárgyaktól a céhládában őrzött, illetve a céh által kiadott dokumentumokig. Utóbbiak főként a felszabadító vagy végelbocsájtó levelek, illetve vándorkönyvek voltak, melyeket azon inasok kaptak, akik kitanulva a mesterséget legénnyé válva vándorútra mentek. A vándorlás fontos állomás volt a mesterré váláshoz vezető úton, ennek keretében a vándorló legény más, gyakran külföldi városokat látogatott meg, eközben új tapasztalatokat szerzett, mestersé gbeli tudását tökéletesítette és nem utolsó sorban nyelvet tanult. Az inasfelszabadító levelek hivatalos iratként születtek, egyszersmind az adott céh jó hírnevét is hivatva voltak öregbíteni, ezért meglehetősen díszesek, oklevélszerűek voltak. Magyarországon a 18. században még többnyire kézzel írottak, a 19. századra azonban nyomtatottá váltak, mégis egyediek maradtak, mivel gyakran a kibocsájtó céh városának látképével látták el ezeket, egyfajta reklámként is szolgálhattak. Kecskeméten ez a 19. század első felében jellemző, az 1850-es évek elejétől kezdve eltűnnek róluk a városképek és bár díszesek maradnak, külalakjuk kisebb eltérésekkel egységes lesz, valamint „Tanuló-levél” elnevezéssel látják el ezeket. A felszabadító levelek másik sajátossága, hogy kétféle nyomóformát alkalmaztak készítésükkor, egyiken csak a többnyire rézmetszéssel készült díszes keret szerepelt, egy másik lemezen pedig maga a szöveg. Kecskemét tanácsa a városi céhek szabaduló-, és mesterlevelei számára a város látképével ellátott keretes nyomtatványt biztosított, amelyre minden céh a saját elbocsátó szövegformuláját alkalmazta. Egy ilyen, városképpel ellátott vörösréz nyomólemez is található a Történeti gyűjteményben, melyet 1814–1826 között készített Karacs Ferenc pesti rézmetsző. Különleges darab a kecskeméti kovácsok felszabadító levele, melyen Kecskemét egyik legkorábbi látképe látható, 1806-ban metszette rézbe Gottfried Prixner, szintén pesti szakember. A céheket Magyarországon az 1872-es ipartörvény szüntette meg, ennek ellenére hagyományaik tovább éltek, ezt bizonyítja, az egyesült lakatos-, puskás-, és óráscéh 1873-ban nyomtatott tanulólevele, melyet 1879-ben adtak ki és ugyanúgy ellátták a céhmesterek aláírásával és a céh pecsétjével, mint a céhek megszűnése előtti okmányokat.

Bezszenyi Ádám