Egy márciusi ifjú keze Kecskeméten.

Az írófejedelemmé vált forradalmár nem más, mint Jókai Mór, 19-20. századi irodalmunk megkerülhetetlen óriása. A kecskeméti református jogakadémiára járt 1842-től, az itt töltött időszak rendkívül fontos volt életében, ő maga mondja Kecskemétről: „Itt lett belőlem ember! Itt lett belőlem magyar író”.

Az 1848. március 15-i eseményeknek központi szereplője volt, a forradalom és szabadságharc ideje alatt végig aktívan kivette részét az eseményekből, emiatt bujdosni is kényszerült a bukás után. A kiegyezés után már mint híres író többször is ellátogatott Kecskemétre, a város közönsége mindig uralkodónak kijáró ünnepléssel fogadta, akárcsak 1894-ben, 50 éves írói jubileumát ünnepelve, egy évvel korábban a város díszpolgárává is avatta az idős mestert.

Jóval kisebb nyilvánosságot kapott, hogy legalább egy alkalommal Jókai keze az író nélkül is eljutott Kecskemétre, bármilyen bizarrnak is tűnhet ez.

Történt pedig 1900-ban, hogy Virág Apró József kecskeméti műszövész mester, aki munkáival a koronás magyar érdemkereszt kitüntetést is kiérdemelte, hódolata jeléül elküldte Jókai számára a királyi párról készült műremekét. Köszönőlevelében az író viszonzásképpen a következőket írta: „Fogadja ön viszont tőlem emlékül és nagyra becsülésem jeléül ezt az én jobb kezemnek mintázatát, addig is, amig élő kézzel az ön munkás kezét megszoríthatnám.” Ma már meglepőnek tűnhet, de a 19. században szokás volt híres művészek (főként írók, képzőművészek és zenészek) kezének másolatát elkészíteni. A múzeum történeti gyűjteményében ma is megtalálható egy gipsz kézmásolat, amit Jókainak tulajdonítanak. Ha a két darab nem is azonos, de emlékeztet minket egy különös divatra, és természetesen Jókai Mórra is.

Bezsenyi Ádám