Egy népszerű motívum: a Barátok temploma és a Kálvária / A Popular Motif: The Friars’ Church and the Calvary

írta: ifj. Gyergyádesz László művészettörténész

Kecskeméten a főtér és környéke – festői tájélmény hiányában – számos alkotót inspirált a Kecskeméti Művésztelep első korszakában (1909–1919). Ezek közül is az egyik legnépszerűbb motívum a – Barátok temploma előtti íves barokk falhoz támaszkodó – Kálvária volt (nem egyszer a piacozókkal együtt), melyet maga az „új művészhonalapítás” vezetője, Iványi Grünwald Béla is megfestett 1912 telén, legalább öt változatban. Közülük a Kofák a hóbuckák között a legismertebb, melyen a festőnk egyrészt leegyszerűsítette a kompozíciót (elhagyta a hóesés, illetve a kopasz fák előtéri ábrázolását), másrészt pedig minden egyes képi motívumot (köztük a kékes-lila és rózsaszín „árnyékokat” mutató hóbuckákat) formai redukcióval társítva, sötét kontúrokkal körülhatárolt tiszta, dekoratív színfolttá alakította át. Jól megfigyelhetőek rajta azok a hatások, melyek Iványit egyrészt 1906-tól kezdve, a Párizst megjárt tanítványai közvetítésében, másrészt 1907 májusában Budapesten, a Nemzeti Szalonban látott francia festők, különösen Paul Gauguin (64 festmény, grafika, kerámia, fafaragvány) felől érték. A korszakban újító szellemű műért jelentős díjat is kapott 1912 tavaszán: „A Tavaszi Tárlaton kitűzött díjak pályabírósága május hó 24-ikén tartotta döntő ülését a városligeti műcsarnokban, báró Forster Gyula elnöklésével. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 4000 koronás díját egy szavazattöbbséggel Iványi-Grünwald Béla festőművész, a kecskeméti művésztelep vezetője nyerte el »Kecskeméti kofák a hóbuckák közt« című olajfestményével, Kunwald Césárral szemben, aki négy szavazatot kapott.” (Művészet 1912/5. p. 186.)

Szintén 1912-ben, de egy kissé távolabbról, a Városháza főbejáratához közeli nézőpontból örökítette meg a motívumot, tágabb környezetével együtt, a telepen mindössze 4 hónapot töltő Kéve tag, Bálint Rezső. Az alkotásról (Kecskeméti tér) így írt a korabeli hírlapíró: „Különösen Kecskemét tájképeit nézte nagy szeretettel a közönség. A meleg és hangulatos képek a helyi bőrszívűeket is közelebb hozták a művészethez. Hát Kecskemétről is lehet ilyen szépet festeni? Kérdés ragyogott ki a szemekből. Különösen sikerült a »Barátok temploma és környéke« című tájkép, amelyet a város a múzeuma számára meg fog vásárolni. Vétek is volna kiengedni.” (Ismeretlen: Bálint Rezső képkiállítása. Magyarok a képek előtt! In: Magyar Alföld, 1912. október 6.) A pasztell veduta (városkép) jobb oldalán a II. világháborúban helyrehozhatatlan károkat szenvedett I. katolikus bérház (1894, Zaboretzky Ferenc) látható eredeti állapotában, míg a bal oldalán, a Szent Miklós-plébániatemplom mellett, az egykori temetői falkerítés íves vonalát követő (1841–1973 között működő) földszintes üzletsor.

A Barátok temploma előtti szoborcsoport jelenlegi összeállításában csak 1982. június 4. óta látható. Az 1790-ben felállított Kálváriából ma már csak a purgatórium-relief maradt fenn, míg a 190 cm magas Korpuszt Imre Gábor szobrászművész faragta ki 1943-ban az eredeti alapján és „itt-ott a saját meglátásom szerint” (Kecskeméti Közlöny, 1943. október 2.). Mária Magdolna és János apostol szobra, illetve a Mater Dolorosa (komoly restaurálás után), másodlagosan – némi kerülővel (a nyárlőrinci temető árka) – a kecskeméti Szentháromság temető 1958-ban lebontott ferences kriptájáról került ide, s Dunaiszky Lőrinc, a klasszicizmus kiváló pesti szobrászának művei 1816–1818-ból.

Perlrott Csaba Vilmos – Iványi Grünwald mellett a művésztelep legjelentősebbnek, legtermékenyebbnek tekinthető festőegyénisége – is még természetesen az eredeti, színezett késő barokk szoborcsoportot festette meg (mai ismereteink szerint) három változatban is. A kiállításunkon megtekinthető legismertebb variáns (Kálvária) a Matisse-tanítvány alkotó, s egyben a kecskeméti kolónia egyik főműve, mely jól láthatóan nem a valóság, a látvány naturalista vagy impresszionista leképezése, hanem annak szintetizáló stílusban (fauve színek, cézanne-i forma- és szerkezetképzés, kubista elemek, Gauguin bevallott inspirációja) megfogalmazott stilizált átértelmezése. Különösen jellemző az a mozzanat, ahogyan Perlrott az egyes látványhű elemeket képépítő egységekként kezelve egy közös motívummá rakja össze, felhalmozva őket a szorosan egybekapcsolt elő- és középtér egy viszonylag szűk sávjába. Mindazonáltal a színek dominanciájának köszönhetően a festmény elsősorban dekoratív hatást kelt. Gyakran emlegetik El Greco közvetlen hatását, különösen a Kálvária egyes szobrainak megfestési módja kapcsán. Ebben egyrészt a hónapokkal korábbi spanyolországi útjának volt jelentős szerepe, ahol El Greco festményei tanulmányozta, másrészt Matisse ún. interpretált kópia módszerének, azaz a korábban készült alkotások egyéni, kortárs „modern” művészet eszközeivel is élő „másolásának”.

Kiegészítés (Perlrott Kálvária-képének nem a Cifrapalotában látható két másik változatáról): A kép Kecskemét város tulajdonában lévő változata Lőwy Ödön szociáldemokrata érzelmű ügyvéd, újságíró hagyatékából származik, és méreteiben, nézőpontjában, sőt keletkezési idejét tekintve is azonos. Mindamellett jól látható különbségek is vannak. Ezeket úgy foglalhatnánk össze, hogy a Cifrapalotában őrzött, kísérletezőbb jellegű variánshoz képest elmaradnak a kubo-expresszionistának is nevezhető elemek, s helyette a nagy, élénk, a természetestől eltérő – például okker, cinóber, krapplakk, viola, kobaltkék, smaragdzöld – színfoltokkal együtt még inkább előtérbe kerülnek a fauve jellegzetességek és a Paul Gauguin fémjelezte cloissonizmusra emlékeztető megoldások. A magántulajdonban lévő, legkevésbé ismert harmadik változat egyben a legkisebb méretű is. A némileg módosult kivágatnak köszönhetően a háttérben kisebb szerepet kapott az égábrázolás, továbbá már nem látható rajta a református templom tornya. A mű bal oldalán pedig valószínűsíthetően – bár a Perlrottra jellemző térszűkítés, tértömörítés miatt ez nem tekinthető száz százalékig bizonyosnak – a főtér egykori északi térfalának 1910 őszi állapotát láthatjuk, mielőtt még a II. katolikus bérház és a Népbank felépült volna.

A Popular Motif: The Friars’ Church and the Calvary

Written by László Gyergyádesz, Jr. art historian


During the initial phase of the Kecskemét Artists’ Colony (1909–1919), the central square of Kecskemét and its surrounding areas—in the absence of more scenic landscapes—served as a muse for numerous artists. Among the frequently depicted subjects was the Calvary, situated against the arched Baroque wall of the Friars’ Church, often portrayed alongside market-goers. Béla Iványi Grünwald, who led the “new artists’ home foundation,” personally painted this motif in at least five renditions during the winter of 1912. The most renowned of these is Market Women among Snowbanks, where the artist both streamlined the composition by omitting elements like snowfall and foreground trees, and applied a formal reduction to each visual motif, such as the bluish-purple and pink-shaded snow mounds, rendering them as pure, decorative patches of colour outlined by dark contours. It is evident that Iványi was significantly influenced by his students, who began visiting Paris in 1906, and by the French painters, particularly Paul Gauguin (represented by 64 pieces including paintings, graphics, ceramics, and wood carvings), whose works he saw at the National Salon in Budapest in May 1907. Additionally, he was honoured with a substantial award for his innovative creations from that era in the spring of 1912: “On May 24th, the jury for the awards at the Spring Exhibition convened its final meeting in the Hungarian National Fine Arts Association, with Baron Gyula Forster presiding. Béla Iványi-Grünwald, the painter heading the Kecskemét artist colony, received the 4,000 crown award from the National Hungarian Fine Arts Society for his oil painting 'Kecskemét shovels among the snow bumps,' securing it with a majority vote against Césár Kunwald, who obtained four votes.” (Művészet, 1912/5. p. 186.)

In 1912, Bálint Rezső, a Kéve member who stayed on the estate for only four months, captured the motif and its broader environment from a slightly more distant vantage point near the City Hall’s main entrance. A contemporary journalist commented on his work, stating: “The landscapes of Kecskemét, in particular, were greatly admired by the public. The vivid and evocative images made art more accessible to the local populace. A question was evident in their eyes: Could such beauty be painted about Kecskemét? The landscape named Friars’ Church and Surroundings was especially well-received, and the city intends to acquire it for its museum. It would have been a grave error to let it pass.” (Unknown author: Bálint Rezső’s photo exhibition. Hungarians before pictures! In Magyar Alföld, October 6, 1912.) On the right side of the pastel cityscape, one can observe the Catholic tenement house No. 1 (1894, Ferenc Zaboretzky) in its original condition, prior to the irreparable damage it sustained during World War II, while to the left, adjacent to the St. Nicholas Parish Church, lies a succession of ground-floor businesses (active from 1841 to 1973) that trace the former cemetery wall’s curved path.

The sculptural arrangement located in front of the Friars’ Church has been displayed in its current form only since June 4, 1982. The purgatory relief is the sole remaining part of the Calvary, which was erected in 1790. The 190 cm tall Corpus was sculpted in 1943 by Gábor Imre, who based it on the original and also incorporated here and there according to his own opinion (Kecskeméti Közlöny, October 2, 1943). The figures of Mary Magdalene, the apostle John, and Mater Dolorosa (following extensive restoration) were relocated to this site, after a slight diversion through the Nyárlőrinc cemetery ditch, from the Franciscan crypt of the Kecskemét Holy Trinity Cemetery, which was demolished in 1958. These latter statues are works by Lőrinc Dunaiszky, a prominent classical sculptor from Pest, created between 1816 and 1818.

Vilmos Perlrott Csaba, recognized as the most significant and prolific painter of the artist colony alongside Iványi Grünwald, also created three known versions of the original, vibrantly coloured late Baroque sculpture group. The best-known variant, featured in our exhibition, is a masterpiece from the Kecskemét colony by this Matisse-trained artist. It is clearly not a naturalistic or impressionistic depiction of reality or the scene, but rather a stylized reinterpretation expressed in a synthesizing style, incorporating fauve colours, Cézanne-like form and structure, cubist elements, and admitted inspiration from Gauguin. Perlrott’s treatment of individual, visually accurate elements as image-building units, assembling them into a common motif and accumulating them in a relatively narrow strip of the closely connected foreground and middle space, is particularly characteristic. The painting primarily achieves a decorative impact, largely attributed to its prominent use of colours. The direct impact of El Greco is frequently highlighted, particularly in relation to how certain Calvary statues are depicted. This can be explained by two factors: first, his earlier journey to Spain, where he examined El Greco’s art, and second, Matisse’s distinctive “interpreted copy method”, which involved his personal, vibrant reinterpretation of older artworks using modern artistic techniques.

About the two other versions of Perlrott’s painting not on exhibit at the Cifrapalota (Ornamented Palace): The piece held by the city of Kecskemét, acquired from the collection of Ödön Lőwy, a social democratic lawyer and journalist, shares its dimensions, viewpoint, and time of origin with the painting of the fine art collection. Nevertheless, definite variations are discernible. We might delineate these as follows: in contrast to the exhibited more exploratory version, the Kecskemét painting lacks any cubo-expressionist features. Instead, it brings to the fore Fauvist traits and methods reminiscent of Paul Gauguin’s cloisonnism, distinguished by expansive, intense, unnatural colour fields—for example, ochre, cinnabar, crimson, violet, cobalt blue, and emerald green. The least known and smallest of the three is the third version, which is privately owned. Due to a slightly altered cutout, the background sky is less prominent, and the tower of the Calvinist church is no longer visible. On the artwork's left, we can likely discern – though not with absolute certainty given Perlrott’s characteristic spatial compression – the main square’s former northern wall as it appeared in autumn 1910, prior to the construction of the second Catholic tenement house and the People’s Bank.