Erdélyi Zsuzsanna halálának 10. évfordulója

Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató, folklorista, a vallásos népköltészet magyarországi kutatásának egyik legmeghatározóbb alakja 1921. január 10-én született Rév-Komáromban. Felmenői alapjaiban meghatározták életútját: nagyapja a reformkor széleskörűen művelt értelmiségének jelentős tagja, Erdélyi János, akinek fia, Erdélyi Pál szintén megbecsült személyiség a magyar irodalom- és művelődéstörténetben. A fiatal Zsuzsanna a Veres Pálné leánygimnáziumban folytatott tanulmányai mellett a Fővárosi Zeneiskola zongora szakán tanult. Pályájának fősodra látszólag az elődök nyomdokaitól viszonylag távoli szálakon folytatódott, hiszen közgazdaságtant kezdett hallgatni a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Útja egy év után a humán tudományok felé terelődött, végül 1944-ben magyar–olasz–filozófia szakán diplomázott, majd 1945-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett.

1944-ben a Külügyminisztérium sajtóosztályán helyezkedett el, ahonnan politikai okok miatt kellett távoznia. 1953-ban a Művelődésügyi Minisztérium Népzenei Gyűjtő Csoportjának lett tagja. A Lajtha László-vezette kutatócsoport egyik fő tevékenysége a hangszeres népzene és néptánc gyűjtése és rendszerezése volt, ezen belül Erdélyi Zsuzsanna a szöveges adatok (folklórszövegek, kapcsolódó szokásanyag és szociográfiai adatok) lejegyzéséért felelt. 1971 és 1986 között a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának tagja volt, ám nyugdíjazása után is folytatta az archaikus népi imádságokhoz kapcsolódó gyűjtő- és rendszerező munkásságát az MTA Filozófiai Intézetének hátterével, egészen 1990-ig. Munkásságának jelentősége akkor értékelhető méltán, ha a vallási néprajz tárgykörébe tartozó archaikus népi imádságok és kapcsolódó paraszti mentalitás eredményes kutatását, illetve tudományos diszciplínaként történő elfogadtatását az államszocializmus időszakának eszmei keretébe helyezzük. 

Kutatási tevékenységének szegmensei közül az utókor által legjelentősebbnek ítélt archaikus népi imádságokkal 1968 során került először kapcsolatba egy véletlen folytán: egy vonatút során Babos Jánosné Ruzics Rozália mondott el számára egy addig ismeretlen, legalábbis kategorizálatlan folklórszöveget, amely előrevetítette az archaikus népi imádságok kategóriáját. A korábbi folklórkutatásokban ugyan előfordultak az újonnan meghatározott műfaji kategóriába sorolható gyűjtések, azonban a műfaj körülhatárolása, definiálása, formai és stilisztikai jegyeinek meghatározása, történetének feltárása, emellett lélektani hátterének vizsgálata Erdélyi Zsuzsanna nevéhez fűződik. A műfajt a kutatónő 1970 februárjában publikálta a szakma számára a Néprajzi Társaság aktuális ülésén.

Az archaikus népi imádság a szakrális közköltészet egyik önálló műfaja. Olyan szövegfolklór elemeket jelent, amelyek a hivatalos vallási gyakorlaton kívül, szóbeli hagyományozódás során maradtak fenn generációkon keresztül, s amelyek meghatározott tartalmi és formai jegyekkel jellemezhetőek. Erdélyi Zsuzsanna feltárta e hagyomány Ferences-rendi vallásgyakorlathoz kapcsolódó eredetét, s ezzel együtt a műfaj európai kapcsolatrendszerét. Gyűjtő- és rendszerező munkássága inspiratívan hatott az olasz, lengyel és délszláv kutatásokra is, emellett – a magyar és a hazai nemzetiségek elemei mellett – ő maga is gyűjtött szövegeket olaszországi, írországi, grúziai levéltárakban is. Kortárs, szóbeli gyűjtései során igyekezett a szigorúan vett szövegek pontos lejegyzésén túl azok érzelmi, mentalitástörténeti aspektusát is figyelembe venni. Gondosan feljegyezte adatközlői szociális helyzetét, élettörténetének vonatkozó elemeit, az ima műfajából adódóan automatikusan előtérbe kerülő lélektani hátteret, illetve az imádkozás gyakorlatához kapcsolódó formai jegyeket, s egyéb – az imádság hasznosságába vetett hitről alkotott – vallásos képzeteket. Tevékenységének legteljesebb összefoglalása a 2012-ben kiadott „Hegyet hágék, lőtőt lépék”. Archaikus népi imádságok című kötetében fedezhető fel, amelyben a közreadott imaszövegek és variánsaikhoz kapcsolódó jegyzetek és kísérőtanulmányok részletekbe menően foglalkoznak a műfaj egyes elemeinek formai, tartalmi és mentalitástörténeti vonatkozásaival.

Erdélyi Zsuzsanna halálának 10. évfordulója alkalmával a Kecskeméti Katona József Múzeum néprajzi gyűjteményének a magyar népi vallásossághoz kapcsolódó tárgyai közül válogattunk.

Az archaikus népi imádságokkal kapcsolatban ajánljuk a Kecskeméti Katona József Múzeum honlapján korábban megjelent rövid összefoglalót: Halottak napja - Archaikus népi imádságok

Honti Dorka

 

Felhasznált irodalom:

Barna Gábor (szerk.): „Nyisd meg, Uram szent ajtódat…”. Köszöntő kötet Erdélyi Zsuzsanna 80. születésnapjára. Budapest 2001.

Erdélyi Zsuzsanna: „Hegyet hágék, lőtőt lépék”. Archaikus népi imádságok. Pozsony 2013.

Erdélyi Zsuzsanna: Archaikus népi imádságok. In: Palády-Kovács Attila (szerk.): Magyar Néprajz V. Budapest 1988.

Erdélyi Zsuzsanna: „Aki ezt az imádságot…”. Élő passiók. Pozsony 2001.

Küllős Imola: Erdélyi Zsuzsanna, a vallásos folklór kutatója. Magyar Művészet: A Magyar Művészeti Akadémia Elméleti Folyóirata 3/4 (2015), 125-132.

Lovász Irén: A Vigilia beszélgetése Erdélyi Zsuzsannával. Vigilia 1998/12. 952-960. és Vigilia 1999/1. 63-75.

Erdélyi Zsuzsanna a Magyar Művészeti Akadémia honlapján:

https://mmakademia.hu/alkoto/-/record/MMA18167