A házasságkötés történeti és néprajzi öröksége

2022. február 16. – február 20.

Maradjunk együtt!”

A házasságkötés történeti és néprajzi öröksége a Kecskeméti Múzeum gyűjteményeiben

 

A házasság azon felül, hogy két ember szerelméből fakad, egy erős szövetség is a jövőre nézve. Az egybekelés egy társadalmilag „szentesített” kapocs, mely változásokat hoz az egyének életében és a társadalomban betöltött szerepében is. Ahhoz, hogy ezt a szövetséget csak az „ásó, kapa, nagyharang” válassza el, nemcsak a hitvesi párnak van nagyon fontos szerepe, hanem a családnak és a közösségnek is.

A házasság az egyházi normákat követők szerint egy szent kötelék, erre utal az előbbi idézet is, mi szerint csak a halál bonthatja azt fel. Köztudott, hogy egyre gyakoribbak a válások, ennek egyik oka talán, hogy ez a „szent norma” hiányzik a mai társadalom értékrendjéből.

Hogy korábban a vallásos normák mennyire fontosak voltak, erre példa, hogy minden házban megtalálható volt a „Házi áldás”, mely szépen bekeretezve volt kifüggesztve a falon. Még a múlt század második harmadában a polgáriasult falu világában is a szoba, vagy konyha díszítéseként volt jellemző, hímzett vagy gyárilag készített falvédők formájában.

Érdemes megjegyezni az egyszerű „tanítást”: „Hol hit, ott szeretet. Hol szeretet, ott béke. Hol béke, ott áldás. Hol áldás, ott Isten. Hol Isten, ott szükség nincsen!”

A néphitben is számos cselekedet, praktika, varázslás élt annak érdekében, hogy a házasság tartós legyen, Szeremlén úgy vélték, hogy „a tartós házasság titka: Pl. egymás szőrét hordták a cipőjükben.”

A házasság hazánkban és Európa más országaiban is a monogámián alapul. A házasság elsődleges célja az utódok nemzése, ami mellé társul a gazdasági szerepe, ez biztosítja azt, hogy megfelelő körülmények között tudják felnevelni, és amikor eljön az ideje, azokat is „útjukra” tudják bocsájtani. A házasság során létrejövő új családnak az óvó, gondoskodó funkciója nemcsak a gyermekekre terjed ki, hanem, ha szükséges, akkor a szülőkre, esetleg más családtagokra is. Ezért nagyon fontos, hogy jól előkészített és megalapozott döntés után kezdjenek hozzá egy új család megalapozásához, korábban még a legszegényebb családoknál is hosszú tervezés előzte meg az új frigy létrejöttét.

Egy jövőbeni házasság és a hozzá kapcsolódó „házassági ünnepkör” első lépése a párválasztás időszaka. A partner megtalálásához szükséges szokások, normák és tevékenységek követését-alkalmazását foglalja magában. Korábban számos szokás, hiedelem és mágikus cselekmény előzte meg a párválasztást.

Kevés alkalom volt az ismerkedésre és nagyrészt a kezdeményezés a szülők, a felnőttek kezében ez már nem így van. Az udvarlás télen a fonókban és a bálakban történt, persze szigorú gardedámi (édesanya, idősebb nő, aki társaságban fiatal lányokra felügyel) felügyelet alatt. A legények elkezdték készíteni saját kezűleg, a kiszemelt menyecskének a díszesen faragott guzsalyt (gyakran gazdagon faragott, ritkábban festéssel is díszített rúd, amelyre fonásnál a rostcsomót felkötik. A díszes guzsalyt alkalmanként szerelmi ajándékként készítette a legény a lánynak. Tárgyi gyűjteményünkben is található szépen faragott „zergősguzsaly”, illetve olyan is, amelyik talpába a menyecske nevének monogramját és az évszámot faragták. Ha az udvarló legény megfelelt a lányok elvárásainak bokrétával, vagy keszkenővel viszonozták a közeledést.

Később a lányos estéken (kedd, csütörtök vasárnap, de vidékenként változó) a legénylátogatásokat tett a menyecskénél, persze felügyelet alatt, csak a búcsúzkodásnál a kapuban lehettek maguk egy rövid időre. A „néplélek” fontos része volt azért a szerelem is, bármennyire is szigorú szabályok szerint élték az elmúlt századokban az életüket az emberek. Hogy mennyire igaz ez, szintén példának hozhatjuk a már említett szöveges falvédőket. Gyűjteményünk egyik szép darabján a következő olvasható: „Nincs nagyobb földi boldogság, Mint szerelemből kötött házasság.”

A házasságkötés aktusa inkább formális, maga a „szerződés megkötése” jogi és egyházi aktus.” Magyarországon 1894-től vált kötelezővé a polgári esküvő és az anyakönyvezés. A templomba járók között ma is „kihirdetik” a házasulandó felek neveit.

A „házasságkötés ünnepi része a lakodalom, ami egy életszakasz lezárásának és egy élethosszig tartó kapcsolat kezdetének az ünnepe. Nagyon eltérő szokásai vannak a lakodalom menetének, már napokkal előtte elkezdődik a készülődés és sok helyen több napig is eltart a mulatozás. Adattárunkban számos település lakodalmi szokásának leírásait találhatjuk meg.

Hogy honnan választottak párt, korábban annak is szigorú írott és íratlan szabályai voltak. A vegyes házasságok ritkák voltak, de vidékenként nagy változatosságokat figyelhetünk meg. Különböző társadalmi csoportokhoz tartozók, más nemzetiségek tagjai más-más falvak fiataljai sem keveredtek, de a vallási hovatartozás is meghatározta ki kit vehetett el. Baján a bunyevác legények botokkal kergették el Bajaszentistvánról a nem bunyevác kérőket. E szigorú normák követése is, a hagyományok védelme, mondhatni, biztosítéka volt a tartós házasságnak.

Fontos tényező volt a család mérete és hogy a lány ment-e a fiús házhoz, vagy a fiú ment a lányos házhoz, esetleg külön éltek korábbi családjuktól. A szláv nemzetiségeknél, de a palócoknál is a nagycsalád dominált korábban, míg a sváboknál és a magyaroknál inkább a kétgenerációs, vagy mikro család volt a jellemző. Egyes vidékeken (Sárköz) a vőség intézménye vált elterjedté (a fiú ment a lányos házhoz). Mindezek nagymértékben befolyásolták a családon belüli szerepeket és kihatással volt az öröklési rendre is. A szülő szavának tisztelete még a házasság után is nagyon erős volt, ez egyben biztosíték is volt arra, hogy betartva a szigorú szabályokat, a családi kötelélek erősek legyenek.

Bármelyik szakaszát is nézzük a házasságnak megfigyelhető, hogy ha az értékek és normák erősek, akkor a családok ereje is nagy. A pontos, előrelátó tervezés, a hagyományok a közösségi normák, szokások követése, biztosíték a tartós házasságra. Természetesen egyes szokások elhalnak, de születnek újak. Ahogy változik a társadalom értékrendje, úgy változik az egyének és a családok értékrendje is. Viszont, ha azt tapasztaljuk, mint manapság, hogy nagyfokú a családok szétesése, rengeteg a csonka család, akkor elengedhetetlen megvizsgálni, hogy mik ezek az okok, mit csinálunk rosszul és, hogy melyek azok a dolgok, amelyek korábban a házasság intézményét stabillá tették. Ha más körülmények között is, de az alapelveket figyelembe véve újra kell gondolni életvitelünket, normarendszerünket. Nagy segítségünkre lehetnek a néprajzi gyűjtések, elemzések. Ahogyan Andrásfalvy Bertalan fogalmaz „a néprajz a jövő tudománya, mivel a kultúrát kutatja, a kultúra pedig a szükségletek kielégítésére szolgáló eszközök és módszerek összessége,” és a másik nagyon fontos megállapítása, hogy az egyének a családok élete nem csak magánügy, hanem közügy is, a közösség ügye is. A közösség segít betartani a normákat, ezáltal segít az élet nehézségeinek leküzdésében is, ezért nagyon fontos feladat a közösségeink újraszervezése, újak létrehozása.

Források:

  • KKJM Néprajzi Adattár: 171.80; 463.88; 49.65; 65.65; 286-295.83; 331.83; stb.
  • KKJM Néprajzi Tárgyi Gyűjtemény: 1158.; 1159.; 81.56.1.; 81.59.1.
  • KKJM Néprajzi- és történeti gyűjtemény
  • Magyar Néprajz VII.

 




HU EN
KKJM