„Lészen ágyú! – Gábor Áron rézágyúja

„Lészen ágyú! – Gábor Áron rézágyúja” című tárlat, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum vándorkiállítása

Magyarországon nincs olyan gyermek, aki ne tudná már óvodás kora óta kívülről fújni a „Gábor Áron rézágyúja” kezdetű népdalt. A közismert katonadal az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ágyúöntő hőséről, Gábor Áronról szól.

Gábor Áron kultusza már 1849-ben kibontakozott, amikor a magyar közönség a háromszéki ellenállás részleteiről először értesült. Erre erősített rá az ágyúöntő tüzér őrnagy hősi halála. A kultusz igazi felvirágzására az 1890-es években került sor. Ekkor még éltek Gábor Áron harcostársai, megindult a vonatkozó emlékiratok kiadása, hagyatékának megjelentetése. Jókai Mór is önálló elbeszélést írt róla a „Forradalmi és csataképek” című novellagyűjteményében, ebben említve, hogy szerinte az első ágyú neve Jancsi volt.

„Lészen ágyú” kezdetű legendás beszédét 1848. november 16-án tartotta elnyerve ezzel az ágyúöntésre a felhatalmazást. Irányítása alatt körülbelül 70 löveg készült, amelyből csak egyetlen egy hiteles ágyúcső maradt fenn. A most kiállításra kerülő löveget 1906. augusztus 18-án találták meg vízvezeték-szerelés közben Kézdivásárhelyen, a hajdan a löveggyárnak is otthont adó Rudolf Kórház udvarán. Az ágyú 1923-ban Kézdivásárhelyről a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba került. 1971-ben azonban Bukarestbe, a Román Nemzeti Történeti Múzeumba szállították. Az 1970-es években kézdivásárhelyi kisiparosok két hasonmást öntöttek, az egyik a kézdivásárhelyi, a másik pedig a sepsiszentgyörgyi múzeum udvarára került. A székely ereklye hosszas politikai előkészítés után, 2010-ben kerülhetett vissza a Székely Nemzeti Múzeumba, ahol 2011. március 15-től állandó kiállításon volt látható.

A hányatott sorsú, becses műtárgy, sok egyéb, 1848-49-es ereklyével együtt most Kecskemétre érkezett, s 2021. július 25-éig a Cifrapalotában vendégeskedik.

Galéria