Farkas István: Világok (Vizek mélyén), 1928 / István Farkas: Worlds (In the Depth of Waters), 1928

írta: ifj. Gyergyádesz László művészettörténész


1929-ben jelent meg Párizsban (200 példányban) az Éditions des Chroniques du Jour kiadásában a – címével Baudelaire-re utaló – Correspondances mappa. A költészet és a festészet együttműködését megvalósító összművészeti kiadvány ötlete – az Apollinaire baráti köréhez tartozó – André Salmon költőtől, írótól, esztétától, egyik korai monográfusától származott, aki az École de Paris festői között tárgyalta, elemezte Farkas korabeli műveit. Az 1929 júniusában a Le Portique galériában kiállított tíz temperaképről Jean Saudé műhelyében pochoir eljárással készültek nyomatok – a kézírással írott versek fototípiával –, Farkas által a kézművességet hangsúlyozva, egyenként korrigálva, a folyamatot végig kontrollálva, melyek így igen közel állnak hatásukban az eredetikhez. A Vizek mélyén (Világok, 1928) egyike azon műveknek, ahol a sablonnyomat szinte teljesen megegyezik a festménnyel. Íme, Salmon hozzá társított prózai verse, Somlyó György 1984-ben megjelent fordításában: „Déltengermélyek moszatjain tápláltuk válogatott lázainkat, amelyek távol tartanak Európa leghíresebb asztalaitól. / A vízbefúltak belei: puhatestűek allegóriái. / Tengeri saláta tárja feléjük káposztaleveleit, s a halott kezekhez hasonló növényi ivarszervek Eukleidészhez és Claude Bernard-hoz, Püthagoraszhoz és Pasteurhöz méltó rejtelmeket kínálnak. / A tengermély zártkörű Termei – a Király Termei, a barátok termei, Ophélia terme és a gyónások terme – kék és fehér selymekkel feszülnek, amiket az üvegfúvó Polip ámbrás szeme zöldebbre fest az ágasbogas parkoknál és a Lobogó sörényű veteményes kerteknél. / A rák király. Törvénye a szfinksz talánya. A jótét lélek felszín triviális dühében legalább arcomba köpi azt a tintát, amelyet türelmem és fellángolásom tartogat nektek, Tengerek Azúrja és Teje…” Salmon a mappát közös munkának tekintette (a festészeti inspirációk nála már korábban is fontos szerepet töltöttek be), a korabeli reklámbrosúra szerint: „Szavak mondatok ritmusával adja és öleli körül azt az atmoszférát, melyet Farkas Istvánnál a szín és vonalritmusok keltenek.” Farkas a sorozaton belüli többi hasonló tematikájú művével (Fehér tengerfenék, Mályvaszínű tengerfenék, Vörös tengerfenék) a tengerben, a fantasztikus, néha szürreálisnak ható, víz alatti tájakban fedezi fel művészete számára a megfelelő új területeket, tematikusan és komponálási mód tekintetében is. „Mintha a költői elgondolás, a színekben és formákban álmodó poéta fantáziája ragadná az ilyen akváriumi paysageokhoz, a csendjükhöz, a némaságukhoz és ami világ-titok a mélységeik ágyán pihen. Farkas életet visz ezekbe a tájakba, akár Corot az ő erdő-képeibe; minden ál-naivitástól ment csodálkozást, mint Rousseau a maga táj-exotikumaiba.” (Adorján Andor: Farkas István kiállítása Párisban. In: Nyugat, 1929/14.)