Feltalálók napja - A gyufa Kecskeméten

A gyufa a 19. század közepén vált a mindennapok eszközévé, Magyarországon a köztudatban Irinyi János nevéhez kapcsolják feltalálását, azonban a gyújtóeszköz története ennél szerteágazóbb. Magát a dörzsöléssel meggyújtható fapálcikát egy Robert Boyle nevű angol vegyész találta fel 1827-ben, azonban ez még meglehetősen robbanásveszélyes volt. Irinyi János a zajtalan és robbanásmentes biztonsági gyújtót szabadalmaztatta 1836-ban vegyészhallgató korában. A gyufa – ahogy ekkor nevezték, „gyújtófácska” – diadalútja mégis az 1840-es években indult be, mikor svéd feltalálók vörösfoszforral borították be a gyufaszálat és a gyúelegy egy részét a gyufásdoboz dörzsfelületén helyezték el, így téve még biztonságosabbá használatát. A magyar gyufagyártás már 1834-ben elkezdődött, s az egyik legutolsó Magyarországon alapított üzem az 1909-ben indult Első Kecskeméti Gyufagyár Rt. lett. 1915-ig működött ezen a néven, 1916-ban átvette a "SZIKRA" Magyar Gyújtógyárak Rt., egy évre rá a mellette lévő egykori vasgyárral (későbbi kádgyár) együtt részben leégett. 1929-től a Magyar Általános Gyufaipari Rt. vette át az üzemet, melynek az 1947-es államosításáig tulajdonában maradt. A Gyufaipari Vállalat keretében 1959-ig működött, ekkor bezárták, telepét összevonták a kádgyárral. Berendezéseit leszerelték és Iraknak adták el, ahol azokat újra üzembe helyezték. A gyufagyár egykori épülete átépítve a Zománcipari Művek keretében szerelőműhelyként hasznosult, s ha romosan is, de még mindig áll a Halasi úton. Ma már kevesen tudják, de Kecskemét egyetlen munkáslakótelepe a gyufagyári munkásoknak épült 1923-ban, 4 osztatú ikerházai ma is állnak a Mindszenti körút és a Kolozsvári utca közötti területen, a Rendőrfalu északi részén.

Bezsenyi Ádám