Gyereknapi játékajánló: Métázás

Ez a görög-római eredetű labdajáték hazánkban is általánosan ismert volt. A játékot két 10-15 főből
álló ütőkkel felszerelt csapat játssza.
A méta játék mai formájában a várháborúk emlékét őrzi. Eredetileg a városi iskolák, kollégiumok
diákságának kedvelt játéka volt, amelyet idővel a városi és falusi ifjúság is átvett.
Hazánkban legvirágzóbb kora a 15–16. századra, Mátyás és II. Lajos uralkodása idejére esett, amikoris
nemcsak a lovagok, de a királyok és főurak is játszottak egyfajta métajátékot.
Azóta a játéknak sok változata terjedt el, egyszerűbb és bonyolultabb formában. A méta különféle
változatai a várméta (várasdi), a körméta és a futóméta (longa méta, hosszú méta, kifutós, szaladós
méta). De a méta családjába tartozik a krikett és a baseball is.
De mi is kell hozzá? Egy kislabda, egy ütőfa, két csapat és egy nagy adag jókedv.
Próbáljátok ki ti is!



Futóméta
Hozzávalók:

• Egy ütőbot (lehet gyerek teniszütő, pingpongütő, vagy akár nyeles konyhai vágódeszka is)

• Egy kisebb labda (tenisz vagy szivacslabda)

• Két 10-15 fős csapat

• Jókedv

A futómétát két csapatban játsszák. Húznak két vonalat, az egyik mögött áll fel az ütők csapata, a
kapók pedig szétszóródnak a két vonal között. Közülük egy az adogató, ő az ütők mellett áll. Az
adogató feldobja a labdát, az első ütő játékos pedig a kezében lévő ütőfával olyan messzire üti,
amennyire csak bírja. De már dobja is le az ütőfát, és szalad át a játéktéren, a másik vonalon túlra. A
másik csapat igyekszik elkapni vagy minél hamarabb megszerezni a labdát, s ha a játékost futás
közben meg tudják dobni, mielőtt a másik vonal mögé ér, a két csapat szerepet cserél. (Labdával a
kézben futni nem szabad, csak egymásnak dobni lehet!) Ha nem sikerül eltalálni, akkor az ütő csapat
második játékosa következik. Ütés után ő is szalad, s az előbbi játékos is visszafuthat a csapatához, így
ő ismét megszerzi az ütés jogát. Ha bármelyik ütő játékos úgy látja, hogy ütése nem sikerült, nem kell
szaladnia, megvárhatja a következő játékos ütését. Ilyenformán egy-egy ütés után oda- és visszafutók
egyszerre öten-hatan is lehetnek a játéktéren. A csapatok nemcsak akkor cserélnek, ha valamelyik
futó játékost sikerül megdobni, hanem akkor is, ha az ütő játékosok mind a túlsó vonal mögött
rekednek. Játszhatják pontozásra is, akkor az ütők egy oda-vissza szaladással, a kapók pedig a
labdának levegőből való elkapásával szerezhetnek pontot. A csapatok mindenképpen igyekeznek
ütők lenni, illetve maradni, mert az az érdekesebb.