Jurátusok forradalma

Kik is a jurátusok? A 19. századi Magyar Királyság jogi gyakornokai vagy ügyvédbojtárjai, akik egyetemi tanulmányaikat elvégezve ügyvédi vizsga előtt álló fiatalemberek voltak. Soraikban a nemesség és a polgárság képviseltette magát, akkoriban minden úri család a könnyebb érvényesülés miatt közpályára küldte fiait, ahhoz viszont elengedhetetlen volt a jogi tanulmányok elvégzése.
1848. március 15-én ezek a fiatalemberek oroszlánrészt vállaltak a forradalom sikerében. A márciusi ifjak fele maga is jurátus vagy jogvégzett volt, a korabeli értelmiség képviselői. Nem is csoda, hogy a nevezetes nap reggelén a Pilvaxban történt gyülekező után Petőfiék első útja a jogi egyetemre vezetett, ahol már várták őket és a jurátusok népes hada csatlakozott hozzájuk. A forradalmi események során minden megmozdulásban részt vettek, annak sikerében kitüntetett szerepük volt.
A jurátusok viselete összetéveszthetetlen volt: fejüket barna tollforgós kucsma fedte, fekete Zrínyi-dolmányt, hozzá pantallót vagy szűk, testhez simuló magyar nadrágot viseltek, oldalukon pedig díszkardot, a jurátus szablyát.
Ez a dísztárgy a forradalom során használati tárggyá alakult. A nemzetőrök jelentős része jurátusokból szerveződvén ezzel a fegyverrel hadakozott, holott erre a célra kevéssé volt alkalmas és sohasem rendszeresítették. Erősen ívelt, keskeny pengéje és a kezet alig védő, S alakú keresztvasa inkább mutatós volt, mint célszerű. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – a forradalom emblematikus fegyvere lett, annak bukása után pedig az ellenállás, a 48-as hagyományok szimbóluma is.
A múzeum gyűjteményébe két éve került egy ilyen ikonikus fegyver, valószínűleg a 19. század második felében készülhetett. Élezetlensége jelzi, hogy hadi eseményekben nem vett részt, vélhetőleg tulajdonosa jelképként viselte oldalán egyértelmű állásfoglalásként: „Nem engedünk a 48-ból!”