Magyar Festészet Napja

A Magyar Festészet Napja egy civil kezdeményezésre létrejött képzőművészeti rendezvénysorozat, melynek első eseményét 2002-ben rendezték. A kezdeményezés mára egy országhatáron átívelő, számos kiállítást magában foglaló és festőművészt megmozgató, többhetes művészeti fesztivállá nőtte ki magát. A Magyar Festészet Napja Alapítványa kiáltványában Babits Mihály Örökkék ég a felhők mögött című verséből idéz, melyben a költő művészetbe vetett hitétről ír. „Én képeket akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot… […] Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot, mely kiröpít a pontból és pillanatból; […] Hiszek a művészetben, mely nem tagad meg semmit, se a l’art pour l’art-ot, sem a naturalizmust; de túlnő mindeniken, mert nem rabja semminek.”
A Kecskeméti Katona József Múzeum olyan gyűjteményi darabokkal csatlakozik ehhez a kiemelt eseménysorozathoz, melyek a festőművészt munka közben palettájával a kezében vagy festőállványa előtt ábrázolják. A Kecskeméti Művésztelep első és második korszakából Perlrott Csaba Vilmos, Érchegyi Irén, Harczi István és Prohászka József egy-egy művét, valamint Diószegi Balázs, „az utolsó magyar parasztfestő” fiatalkori önarcképét és Tóth Menyhért, aki többször is feldolgozta a témát (pl. Festőnő, Pingáló-festő, 1967 körül, Piktor), egyik alkotását mutatjuk be.

Reprodukciók:
Diószegi Balázs: Önarckép (Festő a kertben), 1957, vászon, olaj, 71x55,5 cm
Érchegyi Irén: Festők a telepen, papír, szén, 21x23,1 cm
Harczi István: Önarckép, 1944, fa, olaj, 50x40,5 cm
Perlrott Csaba Vilmos: Kettős önarckép, 1920–23, vászon, olaj, 108,5x82 cm
Prohászka József: Festőnő (Feleségem festőállvány előtt), vászon, olaj, 85x68 cm
Tóth Menyhért: A festő, 1965 körül, vászon, olaj, 60x80 cm