Mindenszentek
A fényes nap immár elnyugodott
A föld szintén sötétben maradott
Nappali fény éjjelre változott
Fáradtaknak nyugodalmat hozott.
(estéli ének – Lészped, Moldva)
Az őszi ünnepkörhöz tartozó Mindenszentek és halottak napja ma városon és falun egyaránt a halottakra való emlékezés ünnepe. November 1-hez kapcsolódóan a katolikus egyház tanítása szerint „mindenszenteknek” hívjuk mindazokat, akik Istent dicsőítve hunytak el, de nem emlékeznek meg róluk név szerint. Az ünnep célja, hogy az összes szentet – nemcsak azokat, akiket az egyház hivatalosan is szentté avatott – november elsején megünnepeljék a hívek. A 4. században Mindenszentek ünnepét a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg, csak később lett e nap hivatalosan is elismert egyházi ünnep IV. Gergely pápa engedélyével. A Mindenszenteket megelőző naphoz, estéhez kapcsolódik Halloween. Az All Hallows Eve kifejezésből származó elnevezés magyarul annyit tesz: mindenszentek éjszakája. Ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája volt bizonyítva azt a tényt, hogy jeles napjaink szokásvilágában egyaránt keverednek a keresztény és pogány hitvilághoz kapcsolódó elemek.
Mindenszentekkor szokás a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása a halottak emlékezetére, hiszen a gyertya fénye az örök világosságot jelképezi. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás volt, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra. Gyertyát gyújtanak otthon.
Nagybugacon úgy tartották a mindszent hetében sütött kenyér elválik a hajától, illetve ha meghasad a kenyér a rokonok közül meghal valaki. Mindenszentekhez gazdasági hagyományok is fűződnek.
Minden jeles napunk, így Mindenszentek és a halottak napja is tilalmakat állít a ház népének. Általános dologtiltó napok voltak ezek. Úgy hitték így a halottak nyugalmát védik, illetve az élők egészségét. Azt gondolták a munka megzavarhatja a holtak nyugalmát. Az asszonyok ebben az időben gyászruhát öltöttek, felfüggesztették minden munkájukat, és a halottak hetében kukoricamorzsolással, vagy hasonló ülőmunkával foglalkoztak, miközben halottaikért imádkoztak. Tilos volt a földmunka, a répa és krumpli elvermelése, a varrás, mosás, takarítás, meszelés, az élelmiszernek, pl. a káposztának télire való eltétele. Időjósló szokás is kapcsolódik Mindenszentek napjához: amilyen időjárást tapasztaltak november 1-jén, olyan télre számítottak eleink.
Egyes vidékein ezen a napon harangoztattak a család halottjaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek. Egyes falvakban ezen a napon választották meg a bírót, fogadták fel a cselédeket, szolgálókat, szerződtették a béreseket. Napjainkra e szokások többnyire kikoptak a köztudatból, azonban a sírokat a mai napig feldíszítjük az ünnep virágával: a krizantémmal, illetve gyertyákat gyújtunk elhunyt szeretteinkért. Nagyfokú nyugalom jellemzi ezt az időszakot, egyfajta emlékezéssel átitatott elcsendesülés.
Szabó Kocsis Zsuzsanna
- Bálint Sándor: Ünnepi Kalendárium II.; Szent István Társulat Budapest, 1977.
- Dömötör Tekla: Magyar népszokások; Corvina Kiadó Budapest, 1977.
- Katona Lajos: Folklór-kalendárium; Gondolat Budapest, 1982.
- Magyar Néprajzi Lexikon
- Magyar néprajz VII. – Népszokás, néphit, népi vallásosság
- Tipikus jelenségek a magyar néprajzi fényképezés korai időszakában - Egyetemi szakdolgozatok 9. – Fogarasi Klára tanulmánya - http://www.fotomuveszet.net
- Joós Ferenc: Kecskeméti babonák (Kecskeméti Közlöny naptárából 1933-34-35) - KKJM Néprajzi Adattár (222.81.)
- KKJM Fotó Adattár
