Műemléki világnap – változó műemlékek

A köztudatban (szerencsére) tartja magát az a vélekedés, hogy ha egy épület egyszer műemlékké válik, onnantól már csak előnyére változhat – felújítják, eddig nem ismert részleteit tárják fel, mutatják be. Sajnos ez a vélekedés nem mindig állja meg a helyét, akár korunkban is eltűnhetnek olyan részletek egy-egy épületről, melyek egyértelműen kárt okoznak műemléki értékében.

Egyik látványos, 20. századi példája ennek az egykori ferences templom falképeinek története. A mindennapokban csak Barátok templomaként ismert istenháza Kecskemét legrégebbi, ma is álló építészeti emléke. A város patrónusának, Szent Miklósnak szentelték, első írásos említése 1475-ből származik, de régészeti feltárások alapján a 14. század második felében épült, hajóját a 15. században meghosszabbították, ekkor jött létre a ma is látható poligonális szentély.

Mai késő barokk jellegét a 18. század végén nyerte el az épület, melyet valamilyen szinten az 1819-es tűzvész utáni átalakítás is érintett. Az ekkor elkészült vagy felújított belső kifestése feltehetően az 1911-es földrengés után tűnt el. A következő nagy felújításnál, 1933-ban ifj. Fundschler Móric barokkos jellegű figurális freskókat alkotott a hajó boltívmezőibe és a szentély boltozatára, míg a fennmaradó felületeket architektonikus díszítéssel látta el. Ezt a teljes kifestést semmisítette meg az 1969–1970-ben, Bardon Alfréd tervei alapján készült, szocreálnak mondható díszítés, mely ma már szintén nem látható. A legutolsó, 2004–2005-as felújítás idején a templombelső barokk stílusához jobban illő egyszerű, rózsaszín-sárga festést kapott, mivel a korábbi freskók a restaurátori kutatás szerint teljesen megsemmisültek.

Bezsenyi Ádám