NEMZETKÖZI NŐNAP – március 8.

Festőnők a kecskeméti művésztelep második korszakából

A 19. és 20. század fordulóján a Nagy-Magyarország területén megalakuló történelmi művészelepek becsatlakoztak az addigra Európa szerte elterjedt jelenséghez, a művésztelep alapítási mozgalomhoz és teret adtak a modern művészeti irányzatok elterjedésének. A Kecskeméti Művésztelep első korszakában (1909–1919) például az úgynevezett nagybányai „neós” fiatalokat fogadta be a művészkolónia, akik Párizsból hazatérve a legújabb festészeti irányzatok hatására készítették alkotásaikat. A művésztelep második korszaka (1920–1944), ahogyan Sümegi György fogalmaz „visszalépés egy konzervatív-naturalista praxis, tanítási gyakorlat és festői szemlélet felé”. Ekkor a művészetelep Révész Imre vezetésével a Képzőművészeti Főiskola hallgatóinak kínált kurzusokat. A hallgatók között voltak fiatal festőnők is. Csillagné Mágócsy Etus (ahogyan Bozzay Margit: Magyar asszonyok lexikona [1931] című munkája említi) az első volt azok között, akik 1921-ben beköltöztek a telepre.
Erre az időszakra így emlékszik vissza a festőművésznő: „Szeptember első napjaiban (1921) mentem le a kecskeméti művésztelepre. Akkor 17 éves voltam. Nagyon szerettem a 17. évemet, eddig játszhattam felhőtlenül, de most a 18. év közelségében megtorpantam. Ilyen megtorpanásom volt az is, hogy lementem a művésztelepre. Glatter festőművész igen szép ajánlólevelet adott: ’Minden művésziskola becsületére válik’. Ez kötelezett is. Révész Imre festőművész tanár erre a levélre azonnal felvett. Ott maradtam. Csak a festődolgaim voltak velem és egy kosárnyi ruhaféleség. Ez egy hétfői napon volt 11 óra tájban. Ahogyan odaértem, felmentem az emeletre Révészékhez. Emma néni, Révész tanár úr felesége volt az intézkedő. Steller Gizivel, a másik festőnövendékkel egy szobában kaptam ágyat, csak matrac és pokróc volt rajta, semmi más.” (Mágócsy Eta: Mégis szép volt Kecskeméten. In: Forrás, 1986 18. évfolyam 10. sz., 82. o.)
A Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti gyűjteményében található alább bemutatott női portrék (két önarcképpel) a Kecskeméti Művésztelep második korszakából származnak és az 1970-es és 1980-as évek folyamán Sümegi György gyűjtése révén kerültek a múzeum tulajdonába.