Nemzetközi sörnap
A nemzetközi sörnapot 2008 óta minden év augusztus első péntekén tartják meg. A nemzetközi ünnep gondolata Santa Cruzban, egy kis amerikai sörözőben fogalmazódott meg. Ezen a napon több országban szerveznek sörrel kapcsolatos rendezvényeket.
A Kecskeméti Katona József Múzeum oly módon kötődik ehhez a naphoz, hogy a nemrégiben az intézményhez került Népi Iparművészeti Gyűjtemény épülete; amely a város egyik legrégebbi épülete is egyben; eredetileg sörfőzdeként, korabeli szóhasználattal serfőzdeként üzemelt. Ennek emlékét őrzi a Serfőző utca elnevezés is.
Érdekes magának a magyar sör szónak az etimológiája. A nyelvészek szerint a rokon nyelvekben is hasonlóan hangzik (votják sur, de még a tatárban is sir a, seru). Mindezek végső forrása az óiráni szurá szó, amely szeszesitalt, főleg pálinkát és sört jelentett. Ennek ellenére a nyelvészeink véleménye szerint sör szavunk közvetlen forrása bizonytalan.
A sör hagyományos készítése az árpa csíráztatásával kezdődik, amiből malátát készítenek. A malátát aszalják, majd összezúzzák és vízzel keverik, hogy a benne lévő keményítő cukorrá alakuljon. Ezután a malátalevet komlóval főzik, ami ízt és tartósságot ad a sörnek. Az elkészült sörlét lehűtik és erjesztik, hogy az alkohol kifejlődjön. Hagyományosan az erjesztőkádakban/tartályokban adják a sörhöz a már régóta ismert sörélesztőt. Az élesztőtenyészeteket persze még nem ismerték a középkorban. Csak az 1800-as évek vége óta (Pasteur) használják külön adagolva. Régen a már kierjedt sör élesztőjét adták a sörléhez, ez volt az ún. felsőerjesztésű sör. Egészen a XIX. századig ezek a sörök domináltak. Az erjedés befejeztével a sört szűrik és palackozzák. Végül a sört pihentetik és érlelik, mielőtt fogyasztásra kerül.
Kecskeméten, a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban megmaradt iratok tanúsága szerint, még az 1730-as évek végén is csak a bor- és pálinkamérést szabályozta a város elöljárósága. Feltételezhető, hogy a város kocsmáiban azonban sört is mértek. Ezen italt Kecskemétre más településekről hozhatták be, mert helyi sörfőzésről a 18. század vége előtt nem tesznek említést az iratok.
1793 februárjában a Tanács – „… minekutána a mostani Bor szűkinek üdeiben a város jövedelmeinek szaporítása tekintetibül” – egy Serháznak építését elhatározta. A Serházhoz lakóház, istálló, szín és az udvaron egy kút tartozott, továbbá egy pálinkaház. A városi Tanács a Serházat bérbe adta vállalkozóknak. Az első bérlő Petz János serfőző mester volt (1794-1798), aki négy városbeli kocsmában árulhatta a megkövetelt „jóféle” sört. Ezen kívül egy városi pincét is rendelkezésére bocsátott a város, ahonnan a Szent Gordián és Szent Lőrinc napi vásárok alkalmával is mérhette sörét. Ezután Sárközy Benjamin táblabíró, Tóth Imre és Hertzeg Sámuel vette bérbe hat évre a Serházat.
További bérlők után Dreher Antal hivatalosan 1871-ben kötött szerződést Kecskemét várossal sörének árusítására. Sörét a vásártéri pincénél, a vendégfogadóban, a kávéházban és ezeken kívül tetszés szerint 24 helyen árulhatta. A Dreher sör történetének kezdete egyébként 1796-ra nyúlik vissza. Köteles volt a legjobb minőségű sörrel ellátni a várost.
1875-ben Kecskemét város más célra vette igénybe a Serházat. Laktanyává alakították át.
Forrás:
Pallas Nagy Lexikona: Sör szócikk
Marton Szabolcs: A magyar középkori szeszesitalok története (kumisz, sör, pálinka) PhD – disszertáció
https://wojtyla.hu/hirek/30588/kecskemeti-sorleletek
KKJM Néprajzi Adattár
KKJM Fotó Adattár
