Pusztuló forrásaink, a fotónegatívok

Mint minden újdonság, a fényképezés is egykor kevesek kiváltsága, lelkes amatőrök szórakozása volt csupán – mára ismét ez lett a sorsa. Ne legyen félreértés: itt a fényképezőgéppel filmre történő fényképezésről van szó. A fotózás – gondoljunk az esküvőkre – ma is virágzó szakma, a hétköznapi ember pedig olyan mennyiségét gyártja digitális képeknek a telefonján, mintha nem lenne holnap. Viszont a 20. század közepétől, az egyre könnyebben beszerezhető és kezelhető fényképezőgépek megjelenésétől kezdve a hivatásos fényképészek műterméből az átlagpolgár kezébe került a pillanat megörökítésének csodája. A magánember pedig fotózott mindent, mi jelentős volt az életében, családot, nyaralást, tájat, várost. Az amatőr vagy otthoni fényképezés felfutása magával hozta a fényképészeti szaküzletek megjelenését, ahol a saját gépen elkattintott filmeket előhívták és papírképekkel együtt adták a megrendelő kezébe. A 21. század sodrásában a fényképezés egykori adathordozói, a tekercsnegatívok könnyen értéktelenné válnak a hétköznapokban. A gyakran szükségtelennek tartott negatívok kerültek leghamarabb a szemétbe, hiszen azokat nézegetni nem lehetett a papírképekkel szemben, azonban felbontásuk messze meghaladja a képeslap méretű családi fotóalbumokba került darabokét. Bátran kijelenthető, hogy a negatív filmtekercsek a 20. század legfontosabb képi forrásai, legyen a készítő profi vagy hobbi fotós. Lomtalanítások során folyamatosan kerülnek a szemétbe ezek a források, ez hozta létre a nagy online fotóarchívumokat. A folyamat nem állt le. A következő képek épületbontás során az udvari törmelékből kimentett tekercsről származnak. Felhangosítva a képek mondanivalóját: minden régi negatív filmtekercsen lehetnek Kecskemét múltját bemutató, az utókor számára messzemenőkig értékes fotográfiák.

Bezsenyi Ádám