Régi deszkakerítések díszei

A kecskeméti településképhez még a 20. században is hozzátartoztak a hatalmas kapukkal áttört, több méteres deszkakerítések vagy deszkapalánkok, falként elzárva az udvarokat az utcai forgalomtól. Elterjedésük a 19. századra tehető, történeti forrásokban korábban csak nád- és sövénykerítéseket találni. Külalakjukról elsőként Vahot Imre tudósított 1853-ban, miszerint a kerítés kapuja és ajtaja „sajátságos cifra faragásuak”. „A ház és a kapú közt van a »kis ajtó«, mely gyakran e felső részén különféle deszka czifrázatokkal van díszítve.” – írja le egy másik forrás 1887-ből. A kerítések ajtajai fölötti, felülvilágítószerűen megjelenő fűrészelt deszkadíszek tehát valamikor a 19. század második felében jöhettek divatba városunkban. 
A deszkakerítésekkel együtt ezek a népművészetiként jellemezhető alkotások is eltűnnek. A Kecskeméti Református Egyházközség adományaként az egyik utolsó fűrészelt „deszka cifrázat” menekült meg a pusztulástól és került a Kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteményébe. Különleges érték, mivel a 21. századra ezen kívül már csak archív fotókon csodálhatjuk meg a mezővárosi díszítőművészet ezen unikális darabjait.

Bezsenyi Ádám