Regölés
A regölés téli természetvarázslás jellegű, köszöntő népszokás, leginkább a Dunántúlon fordult elő. Karácsony másnapjától Vízkeresztig regösök járták a falut. A legénycsoportok házról házra járva regöltek, főleg lányos házakhoz tértek be, és a regölésért jutalmat kaptak. Jellegzetes hangszereik a láncos bot és a köcsögduda voltak.
A regösének a regölés legmeghatározóbb eleme. Részei: beköszönő, jókívánságok (egészség, bőség), misztikus jelenet (csodaszarvas, vagy Szent István), összeregölés (a házban lakó fiatal lány és egy legény nevét egy énekben említve összepárosítják őket) és az adománykérés. Minden versszak között elhangzik a „Haj regö rejtem regö-rejtem” refrén.
A regölés eredete valószínűleg egészen a magyar őstörténetig nyúlik vissza. A regösénekben fontos szerepe van az ősi magyar mitológiai elemeknek, mint például a Csodaszarvas alakjának. Refrénje („Haj regö rejtem”), az sámánok és táltosok varázsigéjéből származhat, amit révülés közben mondogattak. A regösök az ősmagyar kultúrában a sámán vagy táltos énekmondói, ráéneklői voltak.
Az itt megosztott Regölés című rajzfilmet Hegyi Füstös László (1950-1997) rendezte, aki a Szórakaténusz Játékmúzeumban a kecskeméti rajzfilmsúdióval közös szervezésben 1983 és 1987 között vezetett rajz és játékfoglalkozásokat, ahol a gyerekek megismerkedhettek a filmmel, mint különleges anyaggal. Rajzoltak, technikai trükköket tanultak, és bepillantást nyerhettek a képi ábrázolás jelrendszerébe.