Sándor István – Egy ember Kecskemétért

„A nemzet erejét csak a közös munkában való összefogás, egymás munkatereinek tiszteletben tartása, a munka, a javak és a terhek igazságos elosztására való törekvés adhatja meg. Ez ma csak egységes, egymással szemben bizalmat tanúsító polgári társadalomban lehetséges, melynek egyik legfőbb feltétele a polgári szabadság és az önkormányzat ereje, (…) És az, ha e célok elérése érdekében szívesen fogadjuk egymás munkáját, segítségét. Engedje meg végre mindenki, hogy a hazát a többi fia is szerethesse, érette mindenki dolgozhassék.

Sándor István, 1926.

Ha Kecskemét 20. század eleji felvirágzása szóba kerül mindig csak két nagy név – Lestár és Kada – kerül szóba, a harmadik polgármesteré sokszor elsikkad pedig nélküle kevésbé lett volna fényes az „Aranykor”. Ő Sándor István.  1870. január 28-án, tehát 150 éve született iskoláit a református gimnáziumban és a jogakadémián végezte. Már 1894-ben a város szolgálatába lépett s ha nem is mindig tisztviselőként, de tetteiben haláláig kitartott Kecskemét mellett. Pályafutását Lestár Péter alatt kezdte, 1904-től főjegyzőként és Kada Elek jobbkezeként segítette a polgármester nagyívű elképzeléseinek gyakorlati megvalósítását. E minőségében elősegítette a város birtokszerző politikáját, az Újkollégium, az Iparosotthon, a Városi Mozgóképszínház sőt a széktói sportpálya felépülésében is oroszlánrészt vállalt. Kada halála után, megküzdve a helyi konzervatív erőkkel polgármesterré választották 1913-ban. Igyekezett volna folytatni elődje munkáját, de hamarosan kitörő I. világháború minden tervet elsöpört. Mint írja: „Be kellett látnom, hogy polgármesterségem ideje nem lehet az alkotás korszaka, csak a különböző oldalakról jövő bajok megelőzése és csökkentése.” Ebbéli minőségében is nagyot alkotott, a város pénzügyeinek rendezésével sikerült olyan alapot létrehoznia, melyet aztán nem rendített meg a háború alatti segélyező és közellátó munka. Az őszirózsás forradalom és a kommunista diktatúra idején kibontakozó fejetlenségben hivatása és városa iránti tiszteletből helyén maradt és próbálta menteni a menthetőt. E hivatalban maradása és bizonyos politikai körök helyzetbe kerülése miatt fegyelmit indítottak ellene, 1919-ben leváltották. Igazáért sokáig küzdött, s 1931-39 között, mint Kecskemét kisgazdapárti képviselője a parlamentben dolgozott. 1937-től egyre súlyosbodó betegsége végül 1943-ban bekövetkezett halálához vezetett. Hagyatékának jelentős részét a Kecskeméti Katona József Múzeum őrzi.

Bezsenyi Ádám

Irodalom:
Az „Aranykor” után. Egy elfelejtett polgármester: Sándor István. szerk.: Székelyné Kőrösi Ilona
Péterné Fehér Mária – Szabó Tamás – Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon.