SISA 70

Ars poetica: „Mindig is tiszteltem az anyagot, bármilyen legyen is az anyag, amely a kezembe
került. Úgy látom és tapasztalom, hogy a jelek, melyeket a múlt nagy mesterei örökítettek
ránk, mára széttöredeztek, feldarabolódtak, szétrobbantak és felhasadtak, mintha csak
pillanatnyi felvillanásként élnének tovább, mégis rendületlenül közvetítik a ránk bízott
üzeneteket a múltból a jövőbe. Azt hiszem, hogy a ma élő alkotóművész feladata sem lehet
más, tovább kell mennie az elődök által megkezdett úton és élővé kell varázsolnia korunk
romboló erői által földbe taposott művészi-emberi hagyatékot. Vallom, hogy az ötvös-
zománcművészet, ha kellő tisztelettel és alázattal bánunk vele, egy ilyen nagyratörő terv
véghezvitelére is alkalmasnak bizonyulhat.”

Sisa József 1951. január 7-én született Jászberényben. 1965–1971 között folytatott művészeti
tanulmányokat. A Hűtőgépgyár dekorációs műhelyéből indult a művészi pályája. Kezdetben
grafikával, festészettel, 1973-tól zománccal és ötvösséggel foglalkozott, 1985-től tanította is.
A zománcművészet tradícióiból kiinduló témái: Zodiákus-sorozata, variációk a magyar Szent
Korona zománcképeire, valamint egyéni mítoszformák teremtése és egyedi, különleges,
helyenként igen nagyméretű alkotások készítése jellemzik művészetét. 1969-től szerepelt
országos és nemzetközi kiállításon és pályázatokon. A kecskeméti a Cifrapalotában utoljára a
2020-ban megrendezett X. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálén láthattuk egy alkotását
(Nem az utolsó…, 2019, vörösréz, rekeszzománc, 49×66 cm), melyet a felhívásunkra készített.

1991-ben hozta létre Tőtevényen a Jászsági Művésztelepet, melynek vezetőjeként
tevékenykedett. Céljául tűzte ki, hogy olyan szellemi műhelyt hozzon létre, amely a helyi
hagyományok megismerésére, megőrzésére, közvetítésére és továbbvitelére törekszik a
zománc és ötvösművészeti ág keretein belül. Számos köztéri és murális munkája született
1974 és 2018 között, melyek közül a legtöbb Jászberényhez köthető, de Budapesten,
Szolnokon, Tiszaújvárosban, Miskolcon és Jászfényszaruban, sőt Moszkvában, illetve
Iránban, Yazd városában is találkozhatunk a műveivel. Tagja volt a Magyar Alkotóművészek
Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a
Tűzzománcművészek Magyar Társaságának. Fontosabb díjai, kitüntetései: Magyar
Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1994), Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje
(2011), Jászságért Díj (2013), Jászberény Város Sipos Orbán kulturális és művészeti díja
(2014), Szent Eligius-díj (2017).

„A művészek feladata, hogy a mások által meg nem fogalmazott érzéseket, gondolatokat közvetíteni tudják. Az, hogy mindez mások számára is hozzáférhető legyen. Az alkotás lehet elgondolkodtató vagy derűre okot adó. A használt jel és jelképrendszer sokat ad a világnak. Ezt csak önzetlenül lehet csinálni, kényszerből semmiképpen sem.” Sisa József 2021. február 4-én hunyt el. Pap Gábor művészettörténész így méltatta egyszer: „Ő volt a legképzettebb és legsokoldalúbb zománcművészek egyike hazánkban – és ez talán azt jelenti, hogy a világon is. A zománcművészet terén ugyanis Magyarország – talán szokatlanul hangzik, de így igaz – nagyhatalom.”