Szeptember 29. - Szent Mihály napja

„Jó Pista, te jó bojtárom,

Azt kérdezed, van-e károm? 

Nincsen károd, de nem is lesz, 

Míg a nyáj a kezemen lesz.”

A szeptemberi jeles napok közül kiemelkedik Szent Mihály napja. 

Szeptember 29-e régen elsősorban egyházi, kötelező ünnep volt. Szent Mihály arkangyalra emlékeztek ekkor a hívek és a papság. Alakja a magyar folklórban (mese, legenda) is felbukkan. Ugyanakkor e napot a gazdasági év őszi fordulójaként tartották számon az állattartók, és a Szent György-napkor legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották vissza. A pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének időpontja volt, valamint a cselédfogadás ideje is egyben.

E nap szoros összefonódását a pásztorélettel, pásztor hagyománykörrel, az alábbi sorokkal is alátámaszthatjuk:  

„Nyilvánvalóan az állatoknak, az állatok fiziológiai tulajdonságainak, a természeti környezetnek a tapasztalati ismerete alakította ki a tenyésztés periódusait is. Abban pedig egy hagyományos szemlélet maradványait láthatjuk, hogy ezeket az alkalmakat jeles napokhoz kötötték, ill. kötik még napjainkban is. Mind Szabadszálláson, mind pedig a szintén megvizsgált Fülöpszálláson és Kunszentmiklóson a juhászok Szent Mihály–napkor eresztettek kost, azaz abban az időszakban, amikor a legeltetési idény vége felé közeledve az állatok jó fizikai állapotban voltak.” – olvashatjuk Barna Gábor Adatok a pásztorélet folklórjához című tanulmányában.

Az Alföldön ekkor kezdődik a szüret, valamint ilyenkor ér véget a növények betakarítása, télire való begyűjtése. Szent Mihály-nap után kezdték a kukoricát törni. A lakodalmazások őszi időszaka is megindult. 

Női munka-tilalmi és időjósló nap. Úgy tartották Szent Mihály napjától nem szabad az ágyneműt a szabadban szellőztetni. A népi megfigyelések szerint ugyanis általában ilyenkor már megérkezik az ősz, beköszönt a hűvösebb, sok esetben borongós, esős, ködös időjárás, helyenként már gyenge talajmenti fagyok is árulkodnak a közelgő tél idejének elérkezéséről.

Szent Mihály napi hiedelem: ha Szent Mihály itt találja a fecskéket, akkor hosszú és szép őszre lehet számítani. Ha Szent Mihály lova deres, behozza a telet.

Országszerte emlékezetesek voltak a Mihály-napi vásárok, ahol nemcsak a szükséges holmikat tudták beszerezni a vásározók, de ezen alkalom szórakozási és ismerkedési lehetőséget is jelentett az odalátogatóknak. A pásztorok ilyenkor egészítették ki felszerelésüket.

A Kecskeméti Katona József Múzeum néprajzi adattárában található Szappanos Jolán nyugalmazott bugaci tanítónő 1976-ban, az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázatra beküldött pályamunkája „A nagy pusztán” (A XIX. évszázadbeli bugaci pásztorélet ismertetése) címmel. „Hajdani öregek” elbeszéléseiből, írásbeli dokumentumokból táplálkozva így emlékezik: 

„… csak elérkezett szeptember huszonkilencedike, azaz Szent Mihály-napja, amely a pásztoroknál nagy munkanap, az elszámolás napja, de egyúttal nagy ünnep is, mert a jószágaikat hazahajtó gazdák elindulásuk előtt rendszerint megajándékozták még a pásztorokat. Ezidőben, vagyis a XIX. évszázad közepén még mindig 17 vagy 18 ezer barom legelt a nagy pusztán, az egybefüggő monostori és nagybugaci végeláthatatlan legelőn. Ezeknek a szétosztása nem kis mértékben foglalta le a pásztornépet, most mindenről el kellett felejtkezniök, a honfibúról is, az esetleges szerelmi búbánatról is.”

„Nagy nap volt ez, ilyenkor verődött legmagasabb por a Hajtó út vagy a Halasi út felől, bár más irányból is jöttek az emberek lovaskocsin, ökrös vagy bivalyos szekéren, lóháton, esetleg gyalog, aztán vitték haza magukkal az elszámolt állatot, saroglyához kötve, vagy terelve. S amelyikek télire is a pusztán maradtak, azokat meg vagy még aznap este, de inkább a következő napon téli szálláshelyükre terelték. Mert Szent Mihály –napján a hajnalban kezdődő nagy számadás leginkább eltartott késő estig, hiszen egyik-egyik szájbéres gulyánál 800 vagy ezer állatról volt szó. Másnap a felosztott, „szétszaggatott nyájak cserényeit is téli helyükre kellett szállítani és minden tartozékát hazavinni a hozzá tartozó pásztorok családjainak állandó lakóhelyére, mely részben a nagy pusztát környező falvakban, községekben, részben Kiskunfélegyháza és Kecskemét városokban állt.”

A hagyományokhoz hűen, a kecskeméti Hosszú Utcai Óvoda 25. Jubileumi Mihály napi vására 2022. október 1-én kerül megrendezésre. Hagyományos bográcsban készült étekkel, musttal, kürtőskaláccsal, népi játszótérrel és kézműves asztalokkal várnak szeretettel kicsiket, nagyokat egyaránt! 

Szabó Kocsis Zsuzsanna 

• Magyar Néprajzi Lexikon

• Magyar néprajz VII. – Népszokás, néphit, népi vallásosság

• Dömötör Tekla: Magyar népszokások

• Dr. Kálmán Lajos: A Kecskemét környéki népdalkincs kistükre (Kecskeméti Füzetek 9. Kecskemét, 1999.)

• Kézirat: Barna Gábor Adatok a pásztorélet folklórjához - KKJM Néprajzi Adattár (730.2006.)

• Kézirat: Szappanos Jolán: A nagy pusztán - KKJM Néprajzi Adattár (192.80.)

• KKJM Fotó Adattár