Szilveszter

2022.12.31.

A hagyományos paraszti kultúrában az ünnepeknek meghatározott rendje volt. Ezek emelték ki eleinket a dolgos hétköznapokból, állították meg egy pillanatra az esztendő folyását.

Szilveszter, december 31-e a népi kalendárium szerint újesztendő első napjával összefüggő nap. I. Szilveszter pápáról kapta a nevét, akit 314-ben választottak a katolikus egyház vezetőjének és 335-ben, december 31-én hunyt el Rómában.

A szokások és hiedelmek ezen a napon is az emberi életre, az állatállomány és a termés bőségére vonatkoztak.

Az év utolsó napján fontos szerepet kapnak az ételek. Leggyakrabban malacsült került az asztalra, tilos volt azonban a csirke, a pulyka fogyasztása, hiszen ezek az állatok, úgy hitték a régiek, hogy elkaparják a szerencsét. Helyette inkább lencsét ettek, hogy a családoknak sok pénze legyen az újévben. A hallal is jobb volt óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken, úgy gondolták szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont baljós állatként tartották számon, hiszen vele elúszhatott a háziak szerencséje.

Kiskunfélegyházán szilveszterkor roskadásig rakják az asztalt mindenféle jóval. Egymásnak sok szépet kívánnak, hogy egész évben mindenük legyen és vígan éljenek. Ezt a napot úgy is hívták, hogy „bővedek” napja.

Szilveszter-újév napjához többféle előírás és tilalom kapcsolódott Kiskunmajsán is. Újévkor reggelire főtt disznófejet ettek, mert az előre túrja a szerencsét. Ha újév napján férfi vendég jött először bikaborjú, vagy csődörcsikó, ha nő, akkor kancaborjú, kancacsikó lett.

Szilveszter éjjelén gombócfőzéssel, ólomöntéssel tudakozódtak a lányok jövendőbelijük neve és foglalkozása után. Sokfelé más praktikát is alkalmaztak. Készítettek szerencsepogácsát, melybe egy érmét vagy egy tollat sütöttek. Aki megtalálta az érmét, az nagy szerencsét várhatott. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést.

Kecskeméten, Árpádszálláson úgy hitték, ha szilveszter éjszakáján öntenek ólmot a gyermek fejére tett vizes csuporba, akkor az ólom megmutatja, hogy mi jövő vár a gyermekre. Ha netalán koporsót formázna az ólom, akkor a gyermek még kiskorában meghal.

A szilveszteri szokások ma városon és falun egyaránt a hangos, vidám évbúcsúztatást jelentik. Sokan nem is gondolnák, hogy ősi gonoszűző, bőségvarázsló, mágikus eljárások emlékei élnek ezekben a szokásokban. A zajkeltésnek különösen éjfélkor van fontos szerepe, melyet egyes vidékeken kongózásnak, csergetésnek, máshol pergőzésnek, nyájfordításnak neveztek. Ezt kolompokkal, csengőkkel, ostorokkal, kereplőkkel vagy bádogdarabok segítségével tették.

Tázláron is nagy zajjal ülték el az év utolsó napját. Ugyanitt azt mondták, újév napján nem szabad a régi szokás szerint pénzt kiadni.

Összefoglalásként, az év lezárásaként, álljon itt egy távolabbi vidéken mondott köszöntő részlete:

„Régi jó szokása a magyar embereknek,

Esztendőt temetni összesereglettek.

Esztendőt temetni, újat köszönteni,

Múltból a jövőbe bátran tekinteni.

E szokáshoz híven összesereglettünk,

Hogy az elmúlt évtől szépen búcsút vegyünk.

Búcsút vegyünk annak öröm, bánatitól,

Eredményeitől és kudarcaitól.

Ne felejtsd, jó népem: a haladás titka,

Ma is, ezután is: imádság és munka.