Tisza élővilágának emléknapja
„Tisza-part, szálas, sárgászöld füvek.
Belepte mindet a légy vagy a pók.
A parton bütykös, görbe nyírt füzek:
a vizet nézik, kopasz nagyapók.”
(Faludy György: Holtág Szentesnél)
A Tisza Közép-Európa egyik legfontosabb és Magyarország második legnagyobb folyója. Élővilága rendkívül fajgazdag. A 2000-ben történt tiszai cianidszennyezés, mint ökológiai katasztrófa okán jelölte ki a magyar országgyűlés február 1-ét a Tisza élővilágának emléknapjává.
A Tisza és annak mellékvizei az alföldi vidék élő rendszereinek kialakulása és megmaradása szempontjából, tájtörténeti, valamint ökológiai tekintetben is meghatározóak. A partján élő nép számtalan dalban, mesében örökítette meg a szőke, zavaros, kanyargós Tisza szépségét, ártéri erdőkkel kísért szalagját, morotváinak lakóit. Eleink szerették, jól ismerték és félték a vizet, mely mindennapi létüket biztosította, máskor haragos árvízként tört életükre.
A magyar néprajzi kutatások, a „legmagyarabb” folyóval kapcsolatban folyamatosan tanulmányozzák a népies halászat egykori, kivételes fontosságát, a halfogó eszközöket, az ártéri erdők sokféle fájának, termésének különféle hasznosítását, a nádat, sást, gyékényt, az emberi és állati tápláléknak való, avagy gyógyításra alkalmas növényeket megtermő vizenyős réteket, a méhészkedést, a vadfogást, a legeltető állattartást, a vízi közlekedést, áruszállítást, ennek régies eszközeit (a tutajokat, a lápokat, a csónakokat, kompokat), valamint a rajtuk szállított termékeket (tűzifát, zsindelyt, épületfát, követ és malomkövet, gyümölcsöt, sót).
Szabó Kálmán egykori múzeumigazgató feljegyzéseiben olvashatjuk:
„Kecskemét város múzeumába a város távolabbi határaiból véletlenül bekerült néhány halászeszköz - mely nem a folyóvízi halászat szerszámának látszott - indított arra, hogy megkeressem a nevezett eszközök lelőhelyét s ott esetleg részletes megfigyeléseket is tegyek. Bár annyit tudtam még gyerekkoromból, hogy Kecskemét vidékének vizenyős rétjeiben, laposaiban a nép kezdetleges módon, az úgynevezett „tapogató”-val, különösen nedvesebb esztendőkben, bőséges fogásokat tett kisebb, mocsárízű halakból, mégsem bíztam abban, hogy vállalkozásom valamelyes eredménnyel fog járni. Feltevésemben azonban kellemesen csalódtam, mert, mint az alábbiakban látni fogjuk, a vizekben egy fejlett és virágzó őshalászat maradványait találtam, annak jellemző fogásaival, szerszámaival, nyelvkincsével.”
„…a még ma is nagy számmal található kisebb-nagyobb rétekben, tavakban, erekben néhány évtizeddel ezelőtt sokkal nagyobb vízmennyiség volt; területüket ma jobbára nád, gyékény, káka növi be; nyár derekán meg víz helyett éppenséggel csak nádrengeteg található bennük. …. A halak közül még található a kárász, compó, keszeg, dürgencs vagy cigányhal, csuka, bögyhal; a potyka már kiveszett. A halgazdagság, az öregek emlékezete szerint, elég bő volt, mert a halat erről a vidékről lajtszámra hordták a pesti piacra...”
Kecskemét vonzáskörzetében, a Kiskunsági Nemzeti Park Lakitelek-Tőserdő, Kontyvirág tanösvényén igazi vízjárta, buja növényzetű ártéri területre bukkanunk. Antalffy Gyula a Magyar Hírek 1975-ös számában ír erről a vidékről a következőképpen: „A Tisza ártéri galériaerdejének itteni ősi maradványa eredeti állapotban őrzi az erdei növénytársulások minden láncszemét, a bokorfűztől a kocsányos tölgyesig. Védetté vált a Holt-Tisza medre és víztükre, fehér tündérrózsáival, mocsári nefelejcsével, békaliliomával éppúgy, mint a történelmi hagyományt őrző alpári égeres rét.” A Tisza mente tölgy - kőris - szil keményfa, valamint fűz- és nyárfákból álló puhafa ligeterdeje mellett az Alföldön ritka kontyvirág, a madarak közül a szürke küllő, a fekete harkály, baglyok és egyedülálló denevérek otthona. A park bemutatása szerint e területek ritkaságnak számító lakója a réti csík. A fokozottan védett Alpári-réten gémfélék fészkelő telepe található. A folyó egyik leglátványosabb jelensége a tiszavirágzás. A törékeny testű, áttetsző szárnyú kérészek tömeges rajzása csodálatos természeti látványosság. Ezt a változatos, mindig megújuló pompázatos élővilágot örökítik meg Liptai Anikó, helyi természetfotós páratlan képei.
A Tisza a legtöbbször megénekelt magyar folyónk. Nagy Abonyi Ágnes, zentai néprajzkutató, muzeológus Tisza menti népszokásokról szóló tanulmányában ezt olvashatjuk: „Folyóként a Tiszának összekötő szerepe van. Összeköti a népeket, meghatározza az ember életmódját, élelmet ad, foglalkozást biztosít, élteti a hagyományvilágot és a népköltészetet.”
Szabó Kocsis Zsuzsanna
Forrás (szakirodalom és fotók):
Szabó Kálmán válogatott írásai; A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 2. Kecskemét, 1986.
Dr. Szilágyi Miklós: Bellon Tibor: A Tisza néprajza. Ártéri gazdálkodás a tiszai Alföldön In.: Jászkunság Almanach, 2003.
A Kiskunsági Nemzeti Park - Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
Kiskunsági Nemzeti Park - www.knp.hu
Nagy Abonyi Ágnes: A Tisza és a Tisza vize a népszokásokban és a folklórban Zentán és környékén In.: Bácsország - Vajdasági honismereti szemle 2000/9-10.
KKJM Fotó Adattár
Természetfotók: www.liptaianiko.hu; Instagram: liptaianiko
