Tűzből született

Tűzből született – A 25 éve alapított Tűzzománcművészek Magyar Társaságának csoportos kiállítása, különös hangsúllyal a művészek Kecskeméti Katona József Múzeumban őrzött alkotásaira

2023.05.06.- 2023.06.25.

A kecskeméti székhelyű országos egyesület 1997-es alapításának fő motivációja az volt, hogy a műfaj végre valóban szinkronba kerülhessen a kortárs művészeti törekvésekkel, s a professzionális alkotók képviselte minőség jegyében háttérbe szoríthassa azt a nagyszámú dilettánst, akik tevékenységükkel megcsúfolják ezt az ősi anyagot, technikát. A Tűzzománcművészek Magyar Társasága évente legalább egy kiállítást szervez, hogy ezeken bemutathassa a műfaji önállóságra törekvő kortárs magyar zománcművészet legújabb eredményeit. Ezúttal Kecskeméten folytatjuk a 26 éve elkezdett „országjárásunkat” (pl. Budapest, Győr, Mezőtúr, Nagybánya, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Nyírbátor, Szeged, Szolnok). A TMT tagjainak többsége a legprogresszívabb elképzelést – a kortárs iparművészet más műfajaihoz hasonlóan – az iparművészet és a képzőművészet közötti határokat eltörlőket képviseli. (Ennek ellenére nem tagadjuk meg a műfaj eredendően iparművészeti oldalát, s az azzal kiemelten foglalkozókat sem.) Kortárs zománcművészetünkre a mai napig jellemző az a fajta sokszínűség, amely már a hatvanas években megjelent. Alkotóink ugyanis számos művészeti ág felől érkeztek, azaz közel egyforma eséllyel, de éppen ezért sokféle megközelítésben képesek alkotni ez-zel a számukra többnyire új technikával. Természetesen mindehhez hozzátartozik az is, hogy a történeti korok zománcaihoz képest egyrészt kezelhetőbbek, másrészt jóval szélesebb választékot kínálnak a ma használatos alapanyagok. Emellett egyszerűbbé, pontosabban irányíthatóvá vált az égetési technológia is. A művészek számára a lehetőségek e téren tehát hatványozottan megnőttek, s még mindig bőven vannak tartalékok. Ez a rendkívül gazdag, több ezer éves történeti múlttal rendelkező műfaj tehát gyökeresen átalakulva, reflektálva a 20–21. század bizonyos törvényeket felrúgó törekvéseire, elkezdte keresni és újonnan kialakítani önmagát. Reményeink szerint az egyesületünk – a nemzetközi és a hazai művészeti mezőnyben egyaránt – ennek az új típusú zománcművészetnek az egyik zászlóvivője marad a későbbiekben is.

A TMT Kecskeméten kiállító jelenlegi és volt tagjai: Bábás Erika • Balanyi Károly • Báron László (†) • Bessenyei Valéria • Cyránski Mária (†) • Czóbel Marianna • Egri András (Románia) • Elekes Gyula (Románia) • Fabók Gyula (†) • Fekete Dénes • Gergely Judit • Goór Imre (†) • H. Barakonyi Klára • Hernádi Paula • Hévizi Éva • Hollósy Katalin • Járási Ildikó • ifj. Koffán Károly • Kónya Gyula • Kopócs Tibor (Szlovákia) • Koszta Zsófia • Kőrös Sára • Makrai Zsuzsa • Morelli Edit (†) • Morvay László (†) • Németh Endre (Csehország) • Ötvös Nagy Ferenc • Papageorgiu Andrea • Papp Olívia • Rudó Anna • Blaise Simon Balázs (Franciaország) • Sisa József (†) • Sor Júlia • Strohner József • Szűcs József (†) • Tóth Szvetlána • Turi Endre • Vdovkina, Anastasia (Románia)

A 38 alkotó mintegy száz művét bemutató kiállításnak két egyedi vonása is van. Egyrészt igyekeztünk a jelenleg is köztünk élő művészeken túl, minden korábbi, már elhunyt tagunktól is legalább egy-egy alkotást bemutatni, másrészt felhívni a figyelmet a Katona József Múzeum zománcművészeti gyűjteményére. Ez utóbbit 1997-ben kezdtem el fejleszteni, s négy alappillére volt/van. Az első a Kortárs magyar zománcművészet című, 1998 tavaszán megrendezett, az azt megelőző közel négy évtized zománcművészeti tevékenységét 151 alkotó 436 műve segítségével – a szecessziós épület két szintjén – bemutató, e témában valaha megrendezett legnagyobb, legátfogóbb magyarországi kiállítás volt. A kiállítás után ugyanis számos mű került hozzánk, s emellett sikerült az addig sokak által, így a magyar művészettörténeti irodalomban sem nagyon ismert alkotókra (pl. Blaise Simon Balázs), illetve momentumokra (Lantos Ferenc és pécsi tanítványainak, meghívottjainak bő fél évszázaddal ezelőtti tevékenysége a bonyhádi zománcgyárban) elsőként felhívni a figyelmet. Részben az utóbbinak is köszönhető, s tekinthetjük egyben második alappillérnek, Lantos Ferenc (†) két lépésben tett jelentős adományát az 1967–1971 között készült zománcozott acéllemezeiből.

Gyűjteményünk harmadik alappillére a Tűzzománcművészek Magyar Társaságához kapcsolódik, hiszen 2010-től kezdve, amikor már nem a Lampart Budafoki Zománc Kft. gyára volt nyaranként a Nemzetközi Zománcművészeti Workshopok helyszíne, hanem a Kecskeméti Művésztelep egykori központi műterembérháza, úgy gondoltuk, hogy nem hagyjuk szétszóródni az alkotótelepeken készült műveket. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az aktuális workshop alatt készült művekből a részvevő alkotók közül többen is egyet a kecskeméti múzeum képző- és iparművészeti gyűjteményének ajándékozott. Ezzel esélyt kívántunk adni arra, hogy a szimpóziumok tevékenysége a jövő nemzedékei, kutatói számára is hozzáférhető legyen. Az ajándékozott művek mennyisége és minősége természetesen évente változó. Különösen függ attól, hogy az adott évben hányan törekedtek – a rendelkezésükre álló néhány nap alatt – teljesen befejezett kompozíciókat létrehozni. A műfaj nehézségeihez mérten igen rövid idő, a zománcanyagok széles skálája, a szinte korlátlan égetési lehetőségek, ugyanis elviekben a kísérletezési metódust részesítenék előnyben. Szerencsére, legalábbis múzeumi szempontból, mégis a kész művek vannak többségben. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy a művészek a workshopot megelőző hetekben minél teljesebb mértékben igyekezzenek megtervezni, előkészíteni az alkotói tevékenység Kecskemétre jutó fázisait.

A negyedik alappillér, melyet igyekszünk a későbbiekben még inkább kiaknázni, a Nemzeti Kulturális Alap művásárlási pályázatai. Azonban nemrégiben felmerült a gyűjtemény bővítésére egy plusz lehetőség is, mely a Nemzetközi Zománcművészet Alkotóműhely kollekciójának átvételét jelentené, s ami ráadásul cseppet sem lenne meglepő, hiszen azt eredetileg, 1975-től, éppen múzeum keretein belül kezdték el fejleszteni. Bízunk benne, hogy ez hamarosan tényleg meg is fog valósulni, ahogy műhely jelenleg szüneteltetett alkotói tevékenysége is, hogy ezáltal Kecskemét továbbra is Magyarország – illetve a világ egyik – zománcművészeti központja, fővárosa maradhasson!

ifj. Gyergyádesz László

Móra Ferenc-díjas művészettörténész, osztályvezető, a TMT elnöke

(A kiállításhoz május 10-től kezdve A filigrán, a rekesz és a beágyazott – Fejezetek a zománcművészet történetéből címmel vetített képes művészettörténeti előadások is fognak kapcsolódni, melyről szintén a honlapunkról kaphat tájékoztatást.)