Időszaki kiállítás / Cifrapalota
XIII. KORTÁRS KERESZTÉNY IKONOGRÁFIAI BIENNÁLÉ HALÁL – TEMETŐ – SÍREMLÉK
„…Ki hordaná e terheket / Izzadva, nyögve élte fáradalmin, / Ha rettegésünk egy halál utáni / Valamitől – a nem ismert tartomány, / Melyből nem tér meg utazó – le nem / Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a / Jelen gonoszt, mint ismeretlenek / Felé sietni?” (William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi. Fordította Arany János)
A Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennáléhoz számos terület, fogalom tartozik (pl. keresztény-, vallásos-, szakrális-, egyházi- és liturgikus művészet), azonban egyet, a keresztény tematikát, mint az európai művészet egyik legfőbb összetevőjét, kiemeltük, sőt a sorozat nevében is jeleztünk. A legnagyobb és legjelentősebb Kárpát-medencei (ökumenikus) keresztény kiállítási sorozat eddig megrendezett tizenhárom felvonása során, 2002 és 2026 között, összesen 1734 (átlagosan 133) alkotást sikerült kiállítanunk a mindenkori zsűri után. A számok alapján tehát egyértelmű, hogy a biennálé jelentős űrt tölt/töltött be a magyarországi kiállítási palettán. Tovább emeli a jelentőségét a hozzá kapcsolódó módszeres gyűjtői tevékenység eredményeként létrejött – a nem egyházi fenntartású magyarországi múzeumokban ma még egyedülállónak tekinthető – a keresztény témakört előtérbe helyező, immár 700 alkotást számláló, speciális gyűjteményi egység is. (Az eddigi biennálékról, továbbá a kapcsolódó gyűjteményről a Kecskeméti Katona József Múzeum honlapján, a Cifrapalota Biennálé menüponton belül lehet tájékozódni).
2025 júliusában közzétett felhívásunkra ezúttal (az előzsűri után végül be nem adókat nem számítva) 218 művész 217 alkotást, illetve sorozatot adott be, amiből a biennálé zsűrije összesen 147 alkotó 146 művét, sorozatát javasolta kiállítani és a katalógusban megjelentetni. A 13. alkalomra választott témánkat egyrészt a korábbiakhoz (pl. hét főbűn, apokalipszis, prófécia) hasonlóan világunk jelenlegi helyzete (járványok, háborúk, klímaválság) teszik sajnálatosan még aktuálisabbá, másrészt a halál önmagában is az egyik legtöbbet megjelenített, rendkívül gazdag, számos jelentéssel és elágazással bíró szimbólumkör. Íme, néhány részlet a múzeum honlapján is közzétett kiállítási felhívásból: „A tematika nyilván ütköztetni fogja egyes művek esetében a modern világ halálhoz való viszonyát a múlt elképzeléseivel, a halál hagyományos mitológiájával. Várakozásaink szerint megjelennek majd többek között az egyéni és közösségi gyász mozzanatai, jelképei, a temetők síremléki toposzai, melyek jól tükrözik egy adott társadalom aktuális (részben mentális) állapotát, a tematikához kapcsolódó népi hagyományok, szokások, s maga a keresztény mitológia, eszkatológia vonatkozó részei (pl. keresztre feszítés, tisztítótűz, utolsó ítélet, föltámadás), illetve az utóbbi kapcsán a test-lélek kettősségének és a lélek szellemiségének tanítása. Megjelennek majd a halandóságra figyelmeztető keresztény ábrázolások közül az odavezető bűnök, a haláltánc (danse macabre, Totentanz), a három élő és három holt története, illetve a boldogok és szentek csodás legendái is. [...] Amikor egy-egy biennálé tematikáját kiválasztjuk, egyre inkább igyekszünk tehát a világ jelenlegi problémáira is reflektálni, ezzel is elősegítve a hagyományos keresztény ikonográfiai megoldások, ábrázolások minél magasabb szintű, egyéni jegyeket is hordozó megújítását, újraértelmezését a kortárs képző- és iparművészetben.”
ifj. Gyergyádesz László
a biennalé alapító kurátora
A biennálé megtekinthető 2027. január 3-ig, az intézmény nyitvatartási idejében.
Ágoston-Papp Mónika: Utolsó utáni vacsora, 2025–2026, textil, hímzés (asztalterítő), fotótranszfer, 100×100 cm
Kovács Péter Balázs – KPB: Relikvia sorozat (VIII.), 2013–2014, fa, papír, műgyanta, textil, szén, akril, nád, vegyes technika, egyenként 29×34 cm