„…mert egybe álltunk általad…” - Magyar kórusok napja

„…mert egybe álltunk általad…”

(Illyés Gyula: Bevezetés egy Kodály-hangversenyhez)

„Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (...) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.” 

(Kodály Zoltán)

A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége (KÓTA) és a Magyar Zenei Kamara védnökségével 1991 óta rendezik meg a MAGYAR KÓRUSOK NAPJÁT annak emlékére, hogy 1882. december 16-án, Kecskeméten ezen a napon született Kodály Zoltán. 2022-ben születésének 140. évfordulójára emlékezünk.  

A 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője, zenetudósa és zenepedagógusa. Galántai és nagyszombati diákévei után egy időben volt a Zeneakadémia és a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója. Egyre elmélyültebben foglalkoztatta a népzene és barátjával, Bartók Bélával indultak az addig ismeretlenebb magyar népzene felkutatására. Ennek az életre szóló jelentőségű kutatásnak az eredménye lett a sok ezer dallamból álló népzenei gyűjtemény-örökségünk. Művészi feldolgozásukból remekművek születtek és ezzel a magyar népzenei kincs egy részét megosztotta az egyetemes emberi műveltséggel. Legkorábbi alkotásai az 1890-es években keletkeztek; az utolsókat 1966-ban komponálta. E hosszú és termékeny évek alatt zeneművek százait írta különböző hangszerekre és számos zenei műfajban.

A magyar énekkari kultúra művelődéstörténetünk azon mozgalma, melynek legnagyobb szerepe közösségformáló erejében volt és van ma is. Erőteljes fellendülése a reformkorban kezdődött. A kialakult polgári réteg a közösségi zenélés legkülönbözőbb formáit választotta, ezen belül is a módosabb, szabadabb polgárság közös éneklései biztosították az énekkari mozgalmak megindulását. 

A „kórus” görög szó, „tánchelyet”, majd „táncdalt”, „táncosok csoportját” jelentette, énekkel összekötött kultikus jelentőségű körtánc, ünnepi tánc. Az i.e. 7. századi kóruslírából kifejlődött attikai drámában volt lényeges szerepe, mint a nép képviselője. Később a kereszténység elterjedésével mind inkább az éneklők egy csoportját jelentette. Ezek az énekkarok akkor még egyszólamúak voltak. A többszólamúság a 8-9. század nyugati egyházaiban honosodott meg. A felvilágosodás és romantika korában széleskörű mozgalommá vált a világi kóruséneklés. Dalárdák alakultak. 

Az első német és svájci dalárdák Berlinben és Zürichben nőtték ki magukat. Magyarországon 1852-ben alakult a Pest-budai dalárda, 1867-ben Aradon az Országos Magyar Dalárdaegyesület, melynek karnagya 1893-ig Erkel Ferenc volt. Ezt követik az ezredfordulón a munkásdalárdák.

A magyar kórusmozgalom, kórusművészet, a magyar énekkarok történetének alakulását leginkább Bartók Béla zeneszerző, zenetudós, zongoraművész, zeneoktató, népzenekutató és a már kiemelt Kodály Zoltán tevékenysége határozta meg. Meg kell említeni még az 1930-as években Bárdos Lajos, Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző, karnagy, zenetudós, Kodály Zoltán tanítványának munkásságát is. 

Hirdették, hogy az éneklés az egyik legkitűnőbb, legsokrétűbb nevelőeszköz a személyiség formálására. A kórusnevelés pedig ennek megfelelően konkrét szempontokat határoz meg:

„A jó kórusmunka fegyelmezettséget igényel, pontosságra szoktat, helytállásra és figyelemre nevel. A kóruséneklés a zenei tevékenység csúcsa. A kórusban az énekesek egyenrangúak, örülnek egymásnak, elfogadják és kiegészítik egymást, megélik az összetartozást, a felelősséget. A kórusban mindenki annyit ér, amennyit a másiknak segíteni tud. A kórus egy szív-egy lélekké alakít, szeretet és éneklés itt összetartozik.”

Ahogy Kodály Zoltán megfogalmazta: 

„Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.”

Kodály Zoltán kórusművei: 

• KÓRUSMŰVEK HANGSZERKÍSÉRET NÉLKÜL

• Hozzávetőleg 147 mű: 24 a cappella férfikari mű, 45 vegyeskari mű, 78 gyermekkari és nőikari mű

• Pedagógiai művek (333 olvasógyakorlat, Bicinia Hungarica I-IV, Tricinia, 77/66/55/44/33/22 kétszólamú énekgyakorlatok, stb.)

• KÓRUSMŰVEK HANGSZERKÍSÉRETTEL

• Psalmus Hungaricus, Op. 13 (1923)

• Öt Tantum ergo (1928)

• Pange lingua (1929)

• Budavári Te Deum (1936)

• Laudes organi (1966)

Szabó Kocsis Zsuzsanna 

• Magyar Katolikus Lexikon 
• Brockhaus Riemann: Zenei Lexikon I-III. Zeneműkiadó, Budapest
• Szabolcsi Bence: A magyar zenetörténet kézikönyve Zeneműkiadó Vállalat, Budapest 1979.
• Maróti Gyula: "Fölszállott a páva..." - A magyar énekkari kultúra megújhodásának históriája 1920-1945, Kodály Intézet Kecskemét, 1994.
• Kardos Pál: Kórushangzás, kórusnevelés Zeneműkiadó, Budapest 1977.
• KKJM Fotó Adattár