Keresztény-, vallásos-, szakrális-, egyházi- és liturgikus művészet. Mikor alapító kurátorként elindítottuk Kecskeméten a Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálékat, tudatos döntés volt a részünkről, hogy nem a felsorolt lehetőségek közül választottunk ki egyet, hanem egy az összeset érintő, s különböző mértékben lefedő területet, a keresztény tematikát, melyet az európai művészet egyik legfőbb összetevőjeként a sorozat nevében is jeleztünk. Véleményünk szerint a kiállítássorozathoz kapcsolódó fogalmak bármelyikének a kiemelése esetén jelentősen leszűkítettük volna a lehetőségeinket a 21. századi és a mindenkori kortárs magyar művészeten belül. Az első alkalommal a keresztre feszítés jelenetét és a legfontosabb szimbólumot, a keresztet választottuk, 2005 tavaszán a Genezis őstörténeti részét, a Teremtés könyvének első 11 fejezetét, míg 2006-ban az oltár volt a téma. A negyedik biennálén Krisztus példázatait „adtuk fel”, 2009/2010-ben a Jelenések könyvét, majd 2013 tavaszán az angyalokkal találkozhattak a kiállítás látogatói. 2015-ben, a hetediken a gyermekek, a gyermekség volt az ábrázolandó, megjelenítendő ikonográfiai program, 2016-ban pedig a magyar és a magyarországi szentek. A kilencediken, 2018-ban a hét főbűn mozgatta meg nagy sikerrel a művészek fantáziáját, melynek kapcsán felelevenítettük a fél évezrede elhunyt Hieronymus Bosch életművét is. A 2020. évi jubileumi biennálé tematikája – Szent vendégség (Eucharisztia / Úrvacsora) – kivételesen egy aktuális eseményhez, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz (is) kapcsolódott. Végül 2022-ben, 11. alkalommal, állatokkal és növényekkel kapcsolatos ábrázolásokat tártunk a nagyközönség elé.
A sorozat sikerét jelzi, hogy a kecskeméti Cifrapalotában eddig megrendezett tizenegy tárlat során, 2002 és 2022 között, összesen 1451 (átlagosan 132) alkotást sikerült kiállítanunk a mindenkori zsűri után. A számok alapján tehát egyértelmű, hogy a biennálé jelentős űrt tölt/töltött be a magyarországi kiállítási palettán, s az évek során az egyik legnagyobb országos sorozattá nőtte ki magát. „Az egész Biblia újból és újból megismétlődik: Ádám bűnbeesése, a tudás fája, a bűnbánat, ugyanígy a halál és az élet… Krisztus szenvedései a maguk módján mindennap végbemennek és az összes története a Bibliának szintén… Bennünk a belsőnkben, innen jön ki minden, és ha úgy alakulna, hogy Krisztus külsőleg visszatérne, mint ahogy tagjaiban mindennap jön és szenved, úgy ismét újra és újra megfeszítjük őt, apáink mértékét betöltve.” Sebastian Francknak, id. Pieter Bruegel kortársának a szavai ma is érvényesek, hiszen a keresztény mitológia mélyebben gyökerezik Európa kultúrájában, gondolkozásmódjában, művészetének történetében és különösen az emberi lelkekben annál, hogy valaha is teljes egészében elveszítse a mindenkor érvényes aktualitását. Magyarországon ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – a 90-es évekig a fiatalabb nemzedékek legjobbjai szinte nem is találkozhattak a keresztény ikonográfiával, legfeljebb egy lehetőleg minél távolabbra tolt művészeti hagyományként, művészettörténeti leckeként, tévesen sugallva azt sokuknak, hogy itt csupán egy végtelenül elavult, korszerűtlen, további alkotások létrehozására méltatlan területről van szó…
A keresztény biennálékhoz kapcsolódik az a majd két évtizede folyó módszeres gyűjtői tevékenység, melynek eredményeként a múzeum képzőművészeti gyűjteményén belül létrehoztunk egy, a nem egyházi fenntartású magyarországi múzeumokban ma még egyedülállónak tekinthető, speciális gyűjteményi egységet. A kollekció szerencsére folyamatosan gyarapodik, melynek köszönhetően már túl vagyunk a félezredik beleltározott tételen. Gyarapítási keret hiányában a fő módszer a művészek rábeszélése arra, hogy ajánlják fel műveiket a múzeumnak. A gyűjtemény összetétele, minősége tehát alapvetően az alkotók jóindulatától és az egyes biennálék témájától függ, éppen ezért igyekszünk kihasználni a Nemzeti Kulturális Alap által kiírt műtárgyvásárlási pályázatokat is. Az alkotóktól tudjuk, hogy adományozási kedvüket jelentősen fokozták azok a tárlatok, melyeken egy-egy válogatást mutattunk be, így élővé téve ezt a múzeumi tárgy együttest (pl. Eger, Zsinagóga Galéria; Budapest, Erdős Renée Ház; Klebelsberg Kultúrkúria; Kiskunfélegyháza, Szent István templom és Hattyúház; Zalegerszeg, Göcseji Múzeum; Szentes, Koszta József Múzeum). Az eddigi legnagyobb lélegzetű bemutató a Pécsi Galériában volt 2014-ben, ahol 94 művész 121 alkotását lehetett megtekinteni. A következő év tavaszán a budapesti Szent István Bazilika lovagtermében Útmutató – Kortárs Keresztény Művészeti Gyűjtemény Kecskeméten címmel megrendezett tárlatot 56 ezren tekintették meg. 2016 végén a Vizivárosi Galériában sor került az első olyan kiállítá-sunkra is (Karácsonyi Tárlat XV. – Szakralitás a kortárs zománcművészetben), ahol egy műfajt kiemelve, illetve az adott területet képviselő művészeti egyesülettel (Tűzzománcművészek Magyar Társasága) együttműködve mutatkoztunk be. 2017 nyarán a Magyar Művészeti Akadémia meghívására a Vigadó földszintén mutathattuk be a gyűjteményt egy reprezentatív tárlat keretein belül, melyhez külön katalógus is társult. „Evezz a mélyre” címmel 2019. július 16. – augusztus 25. között a Tihanyi Bencés Apátságban volt nagysikerű tárlatunk, amely új látogatottsági rekordot is hozott, hiszen a bemutatót 6 hét alatt nem kevesebben, mint 59.892-en tekintették meg! Mindenesetre abban reménykedünk, hogy nem hiába kapcsolódik komoly muzeológiai háttérmunka a keresztény biennálékhoz, melyeknek így várhatóan hosszabb távon is érezhető hatása lesz a magyar művészetben.
Bár értek minket támadások emiatt, a műfaj-specifikus sorozatokkal szemben felvállaltuk azt, hogy az elmúlt évtizedek során egyre inkább egymás felé közeledő – ma már tiltottnak kevésbé tekintett határátlépéseket produkáló – képző- és iparművészet minden egyes ága egyszerre legyen jelen a kiállításainkon. A különféle anyagok, technikák, eljárások, ugyanis jelentős többletet adhatnak a művészek kezébe, amikor az adott ikonográfiai program nyomán műalkotás születik. Műfajilag tehát igen változatos anyagról van szó (pl. textilművészet, kerámiaművészet, üvegművészet, ötvösség, festészet, szobrászat, egyedi és sokszorosító grafika, animációs film), sőt a kollekció a művészeti irányzatokat tekintve is meglehetősen heterogén.
A művek értelmezését segíti a kortárs, illetve a jövőbeli kutatók számára, hogy a biennálék során elkezdtük írásban is rögzíteni az alkotók saját műveiket megvilágító mondatait. Kun Éva keramikus például így világította meg számunkra a húsvéti ünnepkör keretében értelmezhető alkotását (Piros vérrel virágozik, 2015): „Régóta foglalkoztat a népi vallásosság talán együgyű, mégis megejtő mélysége. Gyakran érzem ezt az útmenti keresztek elrozsdásodott pléh-Krisztusai láttán, a már alig sejlő színeikkel, az itt-ott hiányos, mégis érzékelhető, nagy igyekezettel köré álmodott, dicsfényt jelképező bádog-cirádákkal. E képek támadtak fel bennem, egy apokrif ima olvastán, amikor ehhez a sorhoz jutottam: »Nem láttam én szebb gyümölcsfát, mint a Jézus keresztfáját. Piros vérrel virágozik, Szentlélekkel gyümölcsözik«.”
A biennálékról és a gyűjteményről bővebben itt lehet olvasni.
ifj. Gyergyádesz László
Móra Ferenc-díjas művészettörténész, osztályvezető,
a biennálé és a kapcsolódó gyűjtemény alapító kurátora
