A HÁZASSÁG HETE – február 11. – február 18. GALIMBERTI SÁNDOR és GALIMBERTI LANOW MÁRIA

A művészvilágban, a művészházaspárok életében az egy életre szóló elköteleződés általában ritka jelenség.  A művészet oltárán sokszor a fontos dolgok is feláldozhatóvá válnak. Így történt ez Galimberti Sándor (1883–1915) és Galimberti Lanow Mária (1880–1851) festőházaspár esetében is.  Mindketten a nagybányai művésztelepen kezdték pályafutásukat, és ott is ismerkedtek meg a századforduló környékén. Együtt utaztak Párizsba, ahol a legfrissebb művészeti tendenciákkal kerültek közelebbi kapcsolatba (pl. kubizmus, futurizmus). Rendszeresen kiállítottak és tanulmányutakon vettek részt. 1911-es szétválásukat követően több helyen is megfordultak Európában.

Galimberti Lanow Mária többek között a Kecskeméti Művésztelepen is hosszabb ideig alkothatott valamikor 1914 és 1917 között. Ekkor találkozott Uitz Bélával és sógorával Kassák Lajossal, aki Az izmusok története (1972) című kötetében többször is megemlíti a festőművésznőt: „Uitz-on kívül Perlrott Csaba Vilmos, Gráber Médi és Galimbertiné Lanov Mária rokonszenvezett a modern törekvésekkel. Perlrott Csabá-n még rajta voltak a kubizmus párizsi jegyei, ugyanígy az orosz (cseh!) származású Galimbertiné is áttörte az akadémizmus szabvány kereteit […]”. (Kassák Lajos: Az izmusok története, 1972, p. 196.) A Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti gyűjteményében található három Lanow Mária-festmény Gráber Margit festőművésztől került a múzeum tulajdonába.

Galimberti Sándor Lanow Máriával kötött kérészéletű házassága után Dénes Valéria (1877–1915) festőművész személyében találta meg a boldogságot. Kapcsolatuk azonban ugyancsak rövid ideig tartott, hiszen néhány év együttélés után 1915-ben Dénes Valéria megbetegedett és meghalt. Galimberti Sándor két nappal felesége halála után szíven lőtte magát. Dénes Zsófia író, Valéria unokatestvére és Ady Endre egykori jegyese az 1979-ben a művészházaspárról megjelent monográfiájában így ír szerelmükről: „Soha egyöntetűbb két ember, mint az a férfi és az az asszony. Soha tömörebb márványkompozíció, mint az az Ádám és az az Éva. Elesett minden részlet, minden aprólékosság, minden fölösleg. Maradtak a monumentális őlvonások.” (Dénes Zsófia: Galimberti Sándor és Dénes Valéria, 1979, p. 13.) Galimberti kubista és expresszív elemeket is hordozó Kaktuszcsendélet című festménye vásárlás útján került a gyűjteménybe az 1980-as évek elején.