„A magyar hazának nem vala több ily nemes bajnoka, mikor e 13 nemes lángoló mécsese kialuva.”

„A magyar hazának nem vala több ily nemes bajnoka, mikor e 13 nemes lángoló mécsese kialuva.”

E szavak Gáspár András (1804-1884) szabadságharcos honvédtábornok visszaemlékezéséből származnak, így jellemezte azon tiszttársait, akiket Aradon 1849. október 6-án végeztek ki. Maga Gáspár András – akárcsak más tisztek – nagyívű karriert futott be 1848–1849-ben, kecskeméti csizmadialegényből lett közhuszárból vált századparancsnokká. Ezrede, a 9. huszárezred, 1845-től állomásozott Bécsben, innentől származtatják esetleges tanár szerepét Ferenc József későbbi császár és király lovaglóoktatásában, ám erre meggyőző bizonyíték máig nem került elő. Gáspár András innentől egészen az 1849-es tavaszi hadjárat befejeztéig aktívan és sikerrel vett részt a honvédség küzdelmeiben, ekkor egészségi állapotára hivatkozva nyugalmazását kérte, amit meg is kapott, több hadi eseményben nem vett részt. Az aradi perben a később vértanúvá vált tábornokokkal együtt került hadbíróság elé, ám az ítéletet csak október 5-én olvasták fel előttük, ekkor derült ki, hogy enyhítő körülményei hatására Gáspár András csak várfogságot kapott. A 13-ak „olyan büszkén fogadták a halálos ítéletet, mintha csupa dicséretet olvastak volna fel előttük. A kihallgatásoknál, amikor még remélték, hogy javítanak sorsukon, talán szelídeknek mutatkozának, de most: mindegyik egyszerre úgy megkeményedett, mint a gránitszikla." – írta Gáspár emlékirataiban. Viszont ő maga keserűen fogadta megmenekülését: „Én napokig úgy éreztem magamat, mintha valami mocsok esett volna rajtam, hogy nem valék közöttük." 1850-ben kegyelmet kapott, s haláláig felesége családjánál Bihar községben élt, itt is van eltemetve. Azonban szülővárosa, Kecskemét nem feledkezett el hős fiáról, a szabadságharc 50. évfordulóján elhatározták, hogy utcát neveznek el róla, illetve 1897-ben az alább látható nagyalakú portrét készíttette a város a tábornokról, melyet Keiss Károly festőművész egy kisméretű 19. századi festmény alapján alkotott meg és amelyet a Városházán a bizottsági teremben állítottak ki.

Bezsenyi Ádám