A roma kultúra napja Magyarországon

A cigányság kultúrájához egykor szervesen hozzátartoztak bizonyos munkák, melyeknek jellemzően ők voltak a mesterei. Máig legismertebbek a zenészek, de főleg kisipari munkákat végeztek: fafaragás, vályogvetés, kosárfonás, fémművesség, kupeckedés. A roma fémműveseket Magyarországon egységesen cigánykovácsoknak nevezték, holott ezen a foglalkozáson belül specializálódtak; szerszámkovácsok, szegkovácsok, foltozók, patkókészítők, rézművesek, edénykészítők voltak.

A cigánykovácsokról Kecskeméten a török hódoltság idején történt az első említés: a budai pasa megtiltotta nekik a nyersanyag felvásárlását, mert ezzel akadályozták a kovácsok által a töröknek végzett munka teljesítését. A 18. században már igyekeztek a többségi társadalomba olvasztani a cigányságot, a tanács engedélyezte, hogy házzal is rendelkezzenek a városban – ami a görög és zsidó kereskedőknek sem volt megengedett. A helyben lakó 304 cigányból a családfők többsége kovács és hegedűs volt. Mivel a céhbe kerülés drága mulatság volt, így kontárokként (céhenkívüliek) működtek, emiatt a kovácscéh bepanaszolta őket. A tanács aztán a maga bölcsességében élét vette a cigánykovácsok jogfosztásának azzal, hogy mivel közülük csak 4 személy volt képes komolyabb vasmunkát elvégezni, ezért meghagyattak a szerszámkészítésben és egyéb munkáikban a céhen kívül is.

Az asszimilációs törekvések azonban sikertelenek maradtak. A 19. században a cigányok városi telkeiket és házaikat eladták, és jobbára az ekkor kialakuló Cigányvárosba költöztek, melynek későbbi színes, de mégis lepusztult miliője 1963-as lebontásáig állt fenn.

Bezsenyi Ádám