A Történeti – néprajzi gyűjtemény könyvkötés-aranyozó bélyegzői

Az európai könyvkultúra megszületése idején már megjelent az igény, hogy az értékes könyvek időtálló, emellett díszes kötésben készüljenek, hirdetve becses mivoltukat. A középkortól kezdve ezért a könyvek kötéstábláit bőrrel vonták be, ezeken a bőrkötéseken a reneszánsztól kezdve egyre inkább egyeduralkodóvá vált a bélyegző vagy klisé alkalmazásával készült benyomott díszítéstípus. Ezen bélyegzők vagy nyomódúcok többnyire ötvösök által metszett réz vagy bronz klisék, melyeken általában növényi vagy geometriai minták szerepelnek, de ritkán figurális díszek vagy tárgyak ábrázolásai is megjelenhetnek rajtuk.

A Kecskeméti Katona József Múzeum Történeti-néprajzi gyűjteményben található 45 db aranyozó klisét Szabó Kálmán múzeumigazgató vette az 1910-es évek végén Pataki István – a millenniumi kiállításon is kitüntetett – könyvkötőmestertől. 15 bélyegző szárán a beütött Klassohn név szerepel, tehát a Klassohn Antal által 1842-ben Pesten alapított bélyegzőkészítő üzem gyártmányai. 3 tárgyon gyári szám is szerepel, így ezek, valamint a jelöletlen tárgyak nagy része minden bizonnyal szintén a pesti üzemben készülhettek a 19. század közepén. A többi meglévő tárgy között viszont lehetnek 18. századi darabok is. Ennek oka, hogy a dúcok vagy bélyegzők motívumai meglehetősen tradicionálisak, mintakincsük viszonylag állandó volt, akadtak ábrázolások, melyek a reneszánszban történt megjelenésük óta nem sokat változtak. Ilyenek az S-alakú indás motívumok valamint a rozetták, illetve a hullámvonalas mintájú, keretdísz készítésére alkalmas sávozók. Akadnak köztük páros díszek, háromszög formájú sarokdíszek, barokk növénymotívumok és csigavonalas rokokó minták. Stilizált szimbolikus tárgyak is megjelennek rajtuk: líra (lant), könyv, váza virágcsokorral (bőségkosár). Ugyanakkor vallási szimbólumok is, templomi füstölő, Istenszem-motívum, Szűz Mária ábrázolás. Utóbbi különlegesnek mondható, mivel az ikonográfiai típusokat keveri, felhőn trónoló Madonnát láthatunk rajta gyermek Jézussal, kezében jogarral, ám korona nélkül, öltözete ugyanakkor apácajellegű.

Ezeket a bélyegzőket megmelegítve nyomták, préselték a bőrkötésre, így egyszerűen a klisé mintája szerepelt díszítésként (vaknyomás), ám ha aranyfüsttel (vékony, századmilliméter vastag aranyfólia) borítva használták. Ez a következőképpen történt: szarvasbőrrel megtörölték a kést, amellyel az aranyfüst – lamellát vágták, különben ráragadt volna a késre.  A borítót tojásfehérjével bekenték, ráhelyezték a lamellát, rányomták a felmelegített klisét. Ez meglehetősen kényes munka volt, Salamon József, aki Pataki Gyula kecskeméti könyvkötő inasa volt 1930-1933 között, a következőképpen emlékezett erre: „A laparany, arany – lamella annyira érzékeny volt, hogy szegény mesterem mindig nagyokat káromkodott, amikor egy légy rászállt, s elvitte a kikészített aranyat.” (Idézet: Mészáros Ágnes: Kézi aranyozók a Katona József Múzeum Néprajzi gyűjteményében In: Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1994.)

Bezsenyi Ádám