Agnus Dei ábrázolás Árpád-kori pénzen

A közösségi régészeti kutatások eredményeként újabb kincsek kerültek a Kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteményébe. A mellékelt képen egy 13. századi ezüstérmekből és ékszerekből álló leletegyüttes kisebb részlete látható. Ezen nyugati, többnyire a mai Ausztria (Karintia és Krajna) területén vert, a szakirodalomban friesachi denároknak (Friesacher Pfennig) nevezett érmek a tatárjárás előtti időszakban közkedveltek voltak a Magyar Királyságban magas ezüsttartalmuk miatt. Az 1241. évi mongol invázió idején a társadalom különböző rétegei rejtették el kisebb-nagyobb vagyonukat. Egy-egy lelet néhány tíz éremből, más esetben több száz, vagy ezer éremből és esetlegesen ékszerekből, ezüströgökből is állhatott. A tatárjárást követően számtalan leletért sosem tért vissza az azt elrejtő személy vagy család. Az itt bemutatott lelet 2024-ben került elő a Kecskeméti Katona József Múzeum közösségi régészeti kutatásának keretében.
Húsvéthoz közeledve az egyik érmén szereplő ábrázolás különleges jelentéssel bír. Krisztus ábrázolása, mint Isten báránya már a kora keresztény ikonográfiában népszerűvé vált. Eleinte többnyire csak, mint egyszerű bárányt ábrázolták, de idővel megjelentek krisztusi attribútumai is: a kereszt, vagy a kereszten a keresztes zászló. Az ábrázolásokon gyakran megjelenik az „Ecce Agnus Dei, qui tollit peccata mundi” felirat („Íme, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit” János 1,29). Az ábrázolás Krisztus az emberiségért hozott áldozatára utal, melyre a bárány mellett gyakorta megjelenő kehely és a bárányból folyó vér is utal. A szimbólum eredete az Ószövetségre és a zsidó hagyományokra vezethető vissza (2 Mózes 12). Az Ószövetségben a zsidó húsvéti időszakban gyakran megjelenik a bárány és annak áldozati szerepe, ezeket a jeleneteket előszeretettel használták a középkorban. Az Újszövetségben Keresztelő Szent János nevezi Jézust Isten bárányának, akinek emiatt szintén a zászlót és keresztet hordozó bárány a szimbóluma (János 1,29). Előfordul, hogy egyes ábrázolásokon a bárány emberi karaktert tükröző arcot kap, mely hangsúlyozza a Jézussal való azonosítást, mint például a méltán híres, 15. században készült ghenti oltár részletén. Az Agnus Dei motívum nemcsak a vizuális művészetben jelenik meg, hanem mint Gregorián ének is: Az áldozás előtt énekelt Agnus Dei liturgikus éneket I. Szergiusz pápa vezette be a liturgiába a VII. században.

Agnus dei, gregorián ének:
Agnus Dei - Gregorian chant

dr.Pánya István