Ballószögi templom

Kecskemét határa a 20. század elejéig hatalmas területre terjedt ki. A mezőváros által birtokolt pusztákon számos pusztatemplom és faluhely volt ismert a századfordulón. A Kecskeméti Közlöny 1923. február 25-i számában megjelent egy rövid írás, melynek szerzője Szabó Kálmán munkásságára hivatkozva felhívta a figyelmet a település „nem pénzbeli” adósságára, azaz arra, hogy Hornyik János 19. századi kutatásai óta a mezőváros helytörténetével kevesen és keveset foglalkoztak. „Ő [Hornyik] nem csak megírta felülmúlhatatlan szeretettel városa történetét, hanem reá mutatott további teendőinkre is. Hosszas fáradozás, vagy véletlen juttatta birtokába az 1456. évi régi oklevél adatait, amely szerint a Hunyadiak Kecskemétet és a hozzátartozó elhagyott egyházakat, pusztatemplomokat, Lábatlani Jánosnak a család régi barátjának adományozzák. … Érezte Hornyik János is, mily kevés a régi írott emlékeink között az, ami városunk történetéhez használható. És nem egy helyen szóval és írásban harcol környékbeli pusztatemplomaink feltárása mellett. A többek közt így ír: „a most jelzett oklevélen kívül még szükséges, hogy a régóta emlegetett, de városunk története iránti érdektelenségből mindeddig elhanyagolt ásatásokat se hanyagoljuk el. A város külhatárában, Ballószögben, Szappanos János polgártársunk birtokán van ama hely, hol a hajdani Ballóság elpusztult alapfalai mutatkoznak és a tulajdonos maga egész készséggel ajánlja fel megásatását. … Mondom és ismételten ajánlani meg nem szűnöm, hogy ez ásatásokat nem szabad tovább halasztani, mert csakis ezek eredményének együttes felhasználásával dolgozhatjuk fel szórványos adatainkat a város történetének minden irányban megvilágítására.“

Így ír egy félszázaddal ezelőtt Hornyik János, városunk történetírója, történeti emlékeink első összegyűjtője. Azóta sem történt semmi. De mégis. A napokban foglalkozott a kérdéssel a városi tanács, az ügy fontosságához mért jóakarattal. Bizony jó lesz az adósság törlesztését megkezdeni s módot találni e pusztatemplomok feltárására, míg nem késő. Mielőbb eltünnek ezek, mert kőanyagát lassanként elhordják, a dombot, hol állt, elegyengeti az eke, az idő. Úgy járunk, mint a megtollasodott zsidó, hogy máshonnan kell nemesi levelet vásárolni származásunkhoz.
Mint értesülünk, a puszta templomok feltárása érdekében megindított újabb akció dr. Szabó Kálmán múzeumőr érdeme, ki a városi múzeumnak új otthonba költözésével kapcsolatban a múzeum kincseinek gyarapításáért fáradhatatlanul buzgólkodik. A pusztatemplom romokban minden valószínűséggel feltalálható emlékek nemcsak muzeális értéküknél, hanem Kecskemét történetének szempontjából is rendkívül fontosak és joggal tarthatnak számot Kecskemét minden lakójának érdeklődésére.”

Egy hónappal e cikk megjelenését követően, a Kecskeméti Közlöny március 21-i számában hírt adtak a városi tanács döntéséről: „Az inségmunkálatokkal kapcsolatban a városi tanács úgy intézkedett, hogy a százados kultúrtörténeti emlékeket rejtő puszta templomok kiásatását is elrendeli. A mérnöki osztály erre vonatkozóan tervet készített, amely fokozatosan végrehajtja az ásatásokat. Az első tervezet már megvalósítás előtt áll, amennyiben intézkedés történt a munkálatok gyors keresztülvitelére. A városi tanács utasítása alapján a ballószögi és borbási pusztatemplomok feltárását most foganatosítja a mérnöki osztály. A kedvező időjárás nagyban elősegíti, hogy a munka előbbre haladhasson s rövidesen felszínre kerüljenek Kecskemét történetére igen fontos adatok, amelyek a város hatalmas kulturális fejlődésének élénk tanúbizonyságai. A munkálatoknál az inségmunkára jelentkezőket foglalkoztatják, akik a mérnöki osztály felügyelete alatt megkezdik a feltárást.”  A városi tanács 100.000 koronás keretet szavazott meg a feltárásokra. E döntés több szempontból is hasznos volt, hiszen a háborús veszteségek, illetve a trianoni békét követő gazdasági visszaesés idején számos személy kaphatott – még ha ideiglenesen is – munkát az ásatásokon Emellett a régészettudomány is nagy mennyiségű ismerettel gazdagodott.

1923. március 24-én Kecskemét - Ballószög. Kecskeméttől délre, a Kiskőrösi úttól nyugatra, az egykori Szappanos-tó keleti partján fekvő dombon tárta fel Árpád-kori templomot. A Kecskeméti Lapok így írt az eseményről:

„IV. Béla-korabeli kincseket találtak a ballószögi templom föltárásakor. Megemlékeztünk arról, hogy a város történelmi adatainak gyűjtése végett a városi tanács elrendelte a középkorbeli pusztai templomok romjainak feltárását, hogy a templomok tervrajzát a múzeumban helyezzék el. Erre látható volt, hogy a templomok feltárása történelmi szempontból értékes adatokat fog felszínre hozni s éppen ezért a város közönsége a legnagyobb figyelemmel kiséri az ásatások eredményét. A munkásokat tegnap kezdte meg a mérnöki hivatal. Először a Korhánköz és Kiskőrösi út között elterülő Szappanos János-féle birtokon levő pusztatemplom romjainak feltárásához fogtak hozzá. Ez a templom még a XIII. század elején készült s a tatárjárás idejében, 1241-ben rombolták le a tatárok. Az ásatások alkalmával nagyobb mennyiségű bronzpénzeket, női fülbevaló karikákat, hajékeket és edényeket találtak. A fülbevaló karikák és egyéb díszek az akkori magyar női viselet szempontjából bírnak jelentőséggel, míg az edények Szabó Kálmán dr. múzeumőr véleménye szerint IV. Béla király udvarának a kincsei, amelyeket a tatárdúlás elől rejtettek el a templom falába. A városi tanács a nagy történelmi jelentőségű tárgyakról elkészítteti a szakértői jelentést, amelyet későbbi számunkban ismertetni fogunk. A jövő héten tovább folytatják a többi pusztatemplomok feltárását. A ballószögi templom teljes terjedelemben való feltárása lehetetlen volt, mivel az alapfők részét már széjjel hordozták.”

A helyszín közösségi régészeti vizsgálata során számos Árpád-kori érem, valamint egy rendkívül szép kidolgozású vaskulcs került elő. Sajnos az elmúlt évtizedek mezőgazdasági munkálatai hatalmas mennyiségű Árpád-kori temetkezést hoztak a felszínre. A felszínen heverő embercsontokat a múzeumot évek óta segítő Petrov Attila – kegyeleti célzattal – a templom középső, művelésből kivett részén álló földmérési alappont mellé helyezte. A sors furcsa fintora, hogy a közelmúltban földmérők találták meg a napszítta, esőverte csontokat s jeleztek a rendőrségnek. A leleteket Budapestre szállították orvosszakértői vizsgálatra, ahol megállapították azok régi voltát. Ezt követően a szakértő megkereste a Kecskeméti Katona József Múzeumot, hogy kaphat-e tájékoztatást a lelőhelyről. Miután kiderült, hogy a csontok nem bűntényhez, hanem az Árpád-kori falu temetőjéhez kapcsolódnak, az „ügy” végére pont került.

dr. Pánya István