Irányi István városképei a Kecskeméti Katona József Múzeum történeti gyűjteményében

Kecskemét városképe a 20. század folyamán jelentősen átalakult, a hajdani mezőváros urbanizálódott, megyeszékhellyé vált, ehhez mérten egykori arculata számos helyen megsemmisült. A régi Kecskemétet ma már csak archív fotók, képeslapok, műalkotások alapján ismerhetjük meg. Utóbbiakból a Kecskeméti Katona József Múzeum Történeti gyűjteménye több mint 100 várostörténeti jelentőségű grafikát őriz, melyeket Irányi István rajztanár, festőművész készített. Irányi 1889-ben született Miskolcon, Budapesten az Országos M. Kir. Képzőművészeti Iskola hallgatója volt, melyet 1913-ban végzett el. Végigharcolta az I. világháborút, frontélményeit számos rajzon, fotón örökítette meg. Kecskemétre 1920-ban került, eleinte a Kecskeméti Református Tanítónőképző Intézetben, később a Kecskeméti Községi Polgári Fiúiskolában, legtovább a Kecskeméti M. Kir. Áll. Katona József Reáliskolában tanított 1939-ig, ekkor Budapestre helyezték át, fővárosi lakosként hunyt el 1971-ben.

Főként ceruzarajzokat, akvarelleket és pasztellképeket készített városképi és tájképi témákról, de alkalmazott grafikai munkák is előfordulnak repertoárjában, tervezett ex libriseket, plakátokat, könyvillusztrációkat, sőt iparművészeti tárgyakat és zászlót is. Irányi István tervezte az egykori tanítói árvaház (ma Kocsis Pál Mezőgazdasági Szakközépiskola) dísztermének dekorációját és berendezését valamint az intézmény egyéb bútorait is 1941-1943-ban, melyből egy ebédlőszekrényt a Történeti gyűjtemény is őriz. Kecskemétet és a környező településeket, pusztákat, tanyákat ábrázoló képei az 1920-1930-as években és később az 1950-1960-as években születtek, ugyanis ekkor is gyakran járt vissza a városba, mivel felesége, Pócsy Terézia révén maga is kecskemétivé lett. Alkotásainak történeti értékét az adja, hogy számos olyan épületet, utcát, teret ábrázol, melyek mára elpusztultak, gyökeresen átalakultak. Például a teljesen elbontott Árpádvárost, vagy a Budai kapu egykori képét bemutató rajzait említhetjük, számos más műve mellett. Városképeinek gyakran visszatérő helyszíne a főtér és környéke, valamint az itteni események, piacok vagy akár a Hírös Hét forgataga. A Kecskemét pusztáin készített rajzai néprajzi értékkel is bírnak, tanyák, pusztai látképek mellett például bugaci pásztorépítményeket is megörökített. Tette mindezt már-már dokumentarista jelleggel, gyakran aprólékos realizmussal dolgozta ki szinte fotószerű grafikáit, míg riportképein, tájképein inkább az impresszionista ábrázolásmód dominál.

Bezsenyi Ádám