„Ezek a képek mind beszélnek”

Infrastrukturális fejlesztés és állandó kiállítás létrehozása

KKJM Cifrapalota Kiállítóhely

Megnyitó: 2024. május 25.


A Kecskeméti Katona József Múzeum 96.380.967,- forint vissza nem térintendő támogatást nyert a Cifrapalota Kiállítóhely 2. emeletén Az „EZEK A KÉPEK MIND BESZÉLNEK” című állandó kiállítás megrendezésére és infrastrukturális fejlesztésre.
Az "Ezek a képek mind beszélnek" című állandó kiállítás és a hozzá kapcsolódó infrastrukturális fejlesztés a Nemzeti Kulturális Alap Magyar Géniusz Program Ideiglenes Kollégium támogatásával és a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége szakmai koordinálásával valósulhatott meg.

Infrastrukturális fejlesztés

A Cifrapalota 1902-03-ban épült városi bérháznak, a kor építési szokásainak megfelelően nagy belmagasságú terekkel, emiatt az első és második emelet megközelítése nehéz, illetve lehetetlen volt mozgásukban korlátozott látogatóink számára. A múzeum munkatársai hosszú idő óra keresik a lift beépítésének lehetőségét, de a műemlék épület adottságai, tereinek szűkössége nagymértékben befolyásolták a beépíthető megoldások körét.
Hosszas egyeztetések és tervezés eredményeként született meg az ideális megoldás: a húzott karú lépcső orsóterébe kerülhetett a lift, melynek formája, kinézete illeszkedik a meglévő lépcsőházhoz, finoman simul bele a míves, régi környezetbe, tiszteletben tartva annak egyediségét és műemlék voltát. Kifejezetten sikeres társítása a meglévő műemléknek és a modern technikának.
A lift maximum 3 személy szállítására alkalmas, illetve egy kerekesszék eljuttatására az épület első illetve második emeletére. Az akadálymentesítéssel a múzeum a kulturális élményekhez való egyenlő hozzáférést tudja biztosítani.

Az állandó kiállítás 2. emeleti helyszíne az időjárási viszonyoknak különösen kitett. A folyamatosan tűző nap olyan mértékben hevíti fel a termeket a nyári hónapokban, hogy az emberi tartózkodásara sem alkalmas, és a műtárgyak állapotát is kedvezőtlenül befolyásolja. Ezért kiemelt cél volt a fejlesztés keretében a központi légkondicionálás kiépítése, mely az állmennyezetekbe beépített technológia segítségével valósult meg.

Mindkét - komoly anyagi befektetést kívánó - fejlesztés jelentősen növeli a látogatói komfortot.
Ugyancsak az infrastrukturális beruházás része volt a kiállítótermek megújítása, a keményfa parketta csiszolása és lakkozása valamint a falak javítása és festése.


***


Az új állandó kiállításról
(Írta: ifj. Gyergyádesz László)

Az új állandó kiállítás helyszíne a szecessziós Cifrapalota, Kecskemét legismertebb épületének II. emelete. Örömteli újdonság, hogy innentől kezdve már akadálymentesen, lifttel is feljuthatnak ide a kiállítást megtekinteni vágyó idősebb, mozgáskorlátozott, vagy a fogyatékossággal élő látogatók.

Az új képzőművészeti állandó kiállítás 308 négyzetméternyi alapterületén összesen 138 műalkotás, ezen belül 114 festmény, 15 iparművészeti tárgy (üveg, kerámia, textil), 8 folyamatosan cserélődő grafika és 1 szobor kerül a látogatók elé. Alapvető rendezési elvünk volt – a mai trendektől némileg eltérő módon –, hogy igazodva a hatalmas múzeumi gyűjteményhez képest aránytalanul kicsi kiállítótér adta reális lehetőségekhez, a falfelületeket a lehető legtöbb eredeti alkotás elhelyezésére használtuk fel, lemondva a pazarló bőkezűséggel üresen hagyott szakaszokról, nagyméretű szöveges üzenetekről. S amennyire lehetett, tiszteletben tartva a Cifrapalota műemlék mivoltát, szintén lemondtunk a falak természetellenesen élénk színezéséről, vagy éppen a paravánokkal, álfalakkal a kiállítóteret szinte „labirintussá” változtató koncepciókról is. Mindamellett teljesen nem mondtunk le a gyorsabb és élvezetesebb, hangulati alapú befogadást is elősegítő, egyben alapvető információkat közlő, vizuális elemekről, melyeket különböző magasságokban Ifresco eljárással vittünk fel a falakra. A Kecskeméti Művésztelep épületeiről, alkotóiról készült korabeli fotográfiákat például a festmények feletti sávban helyeztük el, míg Mednyánszky világháborús képei esetében a mögöttük lévő falfelületen jelenítettük meg az egyik jellemző hadszíntér felnagyított fényképét, azaz a műalkotások számát emiatt nem kellett csökkenteni.

A kiállítás hat egymás után bejárható tematikai egységből áll:

•         A Kecskeméti Művésztelep első korszaka (1909–1919)
•         Farkas István (1877–1944) életműve
•         Tóth Menyhért (1904–1980) életműve
•         Mednyánszky László (1852–1919) életműve
•         Nagy István (1873–1937) művészete
•         Magyar művészet a 20. század első felében

A legnagyobb alapterületű első egységben került elhelyezésre a – Kecskemét „Aranykorát” felidézendő – „kávéházi sarok”, a múzeumpedagógiai foglalkoztató (interaktív érintőképernyős asztallal), ill. rögtön a bejárattól balra, a multi-touch képernyős fal is. A gyermekek biztonságát is szem előtt tartva, a múzeumpedagógiai foglalkoztató mögötti konvektort szitazománcozott acéllemezekkel fedtük le. A Balanyi Károly Ferenczy Noémi-díjas grafikus- és zománcművész által tervezett és kivitelezett egyedi alkotás – a kiállításhoz vizuálisan és tartalmilag is igazodva – Perlrott Csaba Vilmos Kálvária-képeinek felhasználásával készült.

A kiállítást részletes, többszintű tájékoztató rendszer kíséri. Először is minden egyes terem falán találunk Ifresco eljárással felvitt, tartalmi szempontok alapján megtervezett dekorációt (archív fotók, képeslapok, be nem mutatott művek reprodukciói), melyeken emellett – magyar és angol nyelven – rövid szövegek segítenek eligazodni a kiállított műtárgyak között. Az első teremben játékosabb formában, egyszerre két ember által is használható érintőképernyő segítségével, további tájékoztatást kaphat, érdekességekre lelhet minden látogató, elsősorban az általa tetszőlegesen kiválasztott műalkotásokról, illetve magáról a Cifrapalotáról – szintén magyar és angol nyelven – 9-9, majd tovább haladva még 25-25 kép célzott érintése esetén. S végül az új állandó kiállításban 24 különböző QR-kód is leolvasható lesz – ennél valamivel több kép alatt/mellett és vonatkozóan – okostelefonok segítségével. Olyan alkotásokról, témákról, műcsoportokról olvashatnak itt az eddigiekhez képest sokkal részletesebben, gazdag illusztrációs anyaggal (köztük eredetiben ki nem állított művekkel is) kísérve, mint például Lechner Ödön kecskeméti víztorony tervei, Tóth Meny-hért fejei, Mednyánszky László I. világháborús alkotásai, vagy éppen Czigány Dezső híres, sorozatindító Ady-portréja.

A tájékoztatás egy hagyományosabb formája is jelen lesz – a Cifrapalota pénztárában megvásárolható – 80 oldalas kiállításvezető formájában, alapos, tudományos-ismeretterjesztő szintű művészettörténeti szöveggel, több mint 120 mű színes reprodukciójával, továbbá számos dokumentumértékű fekete-fehér fényképpel és képeslappal. A kiállításvezetőnek hamarosan elkészül az angol nyelvű változata, illetve a kapcsolódó múzeumpedagógiai kiadvány is.


A Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti gyűjteményéről
(Írta: ifj. Gyergyádesz László)

Kecskemét városa 1898-ban alapította múzeumát, melynek képzőművészeti gyűjteménye ma már Magyarország egyik legnagyobb, legrangosabb műtárgyegyüttese, mely kategóriájában – 19–20. századi, illetve a mindenkori kortárs magyar képző- és iparművészet – dobogós helyen található. Első nagyobb lélegzetű anyaga Nemes Marcellnek, a nemzetközileg is jegyzett magyarországi műgyűjtőnek, mecénásnak köszönhető. Az 1910. június 15-én „Jánoshalmi” előnévvel nemesi címet elnyert marchand-amateur a következő év során két lépésben, összesen 80 képet ajándékozott Kecskemét városának. 1911. május 20-án kelt levelében először 79 alkotást, hogy „azok a majdan Kecskemét városa által emelendő városi múzeumban” kerüljenek elhelyezésre. Két nappal később pedig Domenico Tintoretto Keresztelés című oltárképét is az adományhoz csatolja, hogy azt a Nagytemplom egyik oltárán helyezzék el. (A II. világháború alatt nyoma veszett, ahogy a cseh származású Jan Kupetzky Lovastanulmánya is.) Nemes szándékai szerint a képtáralapítást a művészeti életnek, a népnevelésnek a fővároson kívüli minél szélesebb körben való elterjedését szolgálta: „e decentralisátió megvalósításának első lépése vidéki múzeumok alapítása kell, hogy legyen, melyek [...] a vidéki kultúr gócpontokon a bennük felhalmozandó műtermékek révén állandó irányítói és fejlesztői lehetnek a közízlésnek”. Bár a kollekción belül többek között Jakobey Károly, Lotz Károly, Marastoni Jakab, Molnár József, Munkácsy Mihály és Székely Bertalan művei képviselik a 19. századi magyarországi festészetet, a gyűjtő – a kortárs magyar művészet nagy támogatójaként – elsősorban 20. század eleji festményeket ajándékozott Kecskemétnek. Szinte minden jelentős iskola képviseltetve van: a nagybányaiak közül például Ferenczy Károly, Glatz Oszkár, Mikola András és Thorma János; a Szolnoki Művésztelep részéről Jávor Pál, Lechner János Ödön, Zádor István és Zombory Lajos; a gödöllőiektől Frecskay Endre és gróf Zichy István; a Nyolcaktól Czigány Dezső, Czóbel Béla, Márffy Ödön, Kernstok Károly és Pór Bertalan. Az irányzatokhoz, iskolákhoz kevésbé besorolható festők közül pedig megtalálhatjuk Gulácsy Lajos, Rippl-Rónai József és Vaszary János alkotásait is. Nemes az adománylevelében is utalt arra, hogy a gyűjtemény alapítása szorosan kapcsolódott a Kecskeméti Művésztelep létrehozatalához, így nem meglepő, hogy egyes darabjai az első korszak (1909–1919) nélkülözhetetlen képi dokumentumai, mint ahogy a felajánláskor kikötött éves városi műtárgyvásárlásból származó alkotások is, többek között Bálint Rezsőtől, Bornemisza Gézától, Erős Andortól, Farkas Bélától, Herman Lipóttól, Iványi Grünwald Bélától, Kmetty Jánostól, Olgyay Ferenctől, Perlrott Csaba Vilmostól, vagy éppen Pólya Tibortól.

Sajnos, a gyűjteménynek sokáig nem volt igazi otthona, 1913-ban például az Ókollégium „képtári helyiségébe”, majd 1925-ben a levéltárba került „ideiglenes megőrzés végett”. A múzeum vasútkerti épületében mindössze a megnyitása évében, 1924-ben, majd 1925-ben és 1931-ben volt képzőművészeti bemutató a folyamatosan átrendezett állandó kiállításon belül. A múzeumi gyűjteményfejlesztés eddigi legjelentősebb korszaka a hetvenes–nyolcvanas években köszöntött be. Ezek között több kisebb-nagyobb gyarapodási tétel is volt, melyek elsősorban a Kecskeméti Művésztelep első és második korszakához kapcsolódtak. De ekkoriban került a múzeumba Czigány Dezső Ady-portréja, vagy éppen Fényes Adolf Terítés című műve is. A gyűjtemény legnagyobb egysége is ekkor jött létre. Az 1980-ban elhunyt miskei festőművész, Tóth Menyhért többezres életműve, melynek mintegy kilencvenöt százaléka lelt otthonra Kecskeméten, 1973/74-től kezdve – még a művész életében – vásárlás, majd 1981 után hagyatéki szerződés útján. Viszont az, hogy az egyre gyarapodó képzőművészeti kollekció – Kecskeméti Galéria, majd Kecskeméti Képtár néven – 1983-ban a Cifrapalotába költözhetett, s az első állandó kiállítás október 8-án végre megnyithatta a kapuit a látogatók előtt, elsősorban az ún. Wolfner–Farkas–Glücks-gyűjtemény városunkba kerülésének volt köszönhető. E művészettörténeti szempontból igen jelentős együttes lényegi része Farkas István festőművésznek és mindenekelőtt édesapjának, Wolfner Józsefnek volt köszönhető. Az utóbbi, mint az 1885-ben alapított Singer és Wolfner könyvkiadó- és kereskedő vállalat (1923-tól részvénytársaság) elnök-vezérigazgatója, indította el többek között 1902-ben a Művészet című folyóiratot, melynek szerkesztője Lyka Károly volt. Alapító tagja volt a Nemzeti Szalonnak, s mindenekelőtt kiváló ízlésű műgyűjtő, egyben műpártoló, olyan művészeket támogatva, mint például Fényes Adolf, Csók István, Nagy István, Vaszary János vagy éppen báró Mednyánszky László. Farkas István 1932 áprilisában, az apja halála után, mint kizárólagos örökös, kényszerből lett a kiadó vezérigazgatója. Ennek ellenére nagy energiákat fektetett a munkájába, melynek révén műgyűjtőként is jelentőset alkotott (pl. Barcsay Jenő, Borsos Miklós, Gadányi Jenő, Hincz Gyula, Vilt Tibor), így különösen nagy szerepe volt Nagy István, de mindenekelőtt Mednyánszky alkotásainak az utókor számára való megőrzésében. Természetesen később a gyűjtemény részévé váltak a saját festményei is. Szerencsénkre, hiszen addigra közülük már több elveszett, szétszóródott, vagy megsemmisült. Tragikus halála és a II. világháború után a Wolfner–Farkas-gyűjteményt az örökösök öt részre osztották. 1948 szilveszterén Farkas István két idősebb fia, Károly és Pál Olaszországba, Rómába disszidált. Az alkotásokat az akkori politikai viszonyok közepette azonban nem vihették ki magukkal, így tulajdonrészük az 1947 márciusában rendezett budapesti emlékkiállítás kapcsán megismert Glücks Ferencnél és feleségénél maradt részben valós, részben hamis vételi szerződések révén, bízva egy kedvezőbb történelmi helyzet eljöttében. Ez a hetvenes évek végén érkezett el, s bár az első választás a pécsi Janus Pannonius Múzeum volt, a Glücks házaspár 1980. augusztus 1-én végül a kecskeméti múzeummal (és a Magyar Állammal) kötött ajándékozási szerződést. A 288 tételnyi (mintegy 400 darab) alkotás, melyben Glücksék önálló szerzeményei is voltak, 1989. február 27-ig bezárólag, három ütemben kerültek a múzeumba. többek között Ámos Imre, Anna Margit, Egry József, Rippl-Rónai József, Szalay Lajos, s természetesen Farkas Károly és Kohner Ida művei mellett így Kecskemét – állandó bemutatási kötelezettséget vállalva – három kiemelkedő jelentőségű művész, Mednyánszky, Farkas István és Nagy István életművet érzékeltető nagyságú és minőségű anyagához is jutott.

Természetesen az elmúlt évtizedekben is jelentős mértékben gyarapodott a gyűjtemény, de az erre fordítható költségvetési keret hiányában túlnyomórészt ajándékozás, minimálisan pedig pályázat útján. Érthető módon így elsősorban a kortárs művészet felé fordultunk. Ezen belül a jelenkori magyar zománcművészet, de még inkább a 2000-ben indult, s a Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennáléhoz szorosan kapcsolódó módszeres gyűjtői tevékenység tekinthető kiemelkedő jelentőségűnek. Az utóbbinak köszönhetően a képzőművészeti gyűjteményen belül sikerült létrehoznunk egy – a nem egyházi fenntartású magyarországi múzeumokban ma még egyedülállónak tekinthető – speciális gyűjteményi egységet, mely napjaink művészetén belül a keresztény tematikát részesíti előnyben. Ez a részkollekció szerencsére folyamatosan gyarapodik, melynek köszönhetően már túl vagyunk a 600. beleltározott tételen. Az alkotóktól tudjuk, hogy adományozási kedvüket jelentősen fokozta az a 2005 és 2023 között országszerte megrendezett 18 kiállítás (pl. Budapest, Szent István Bazilika; Klebelsberg Kultúrkúria; Vigadó; Pécs, Pécsi Galéria; Szentes, Koszta József Múzeum), melyeken egy-egy válogatást mutattunk be ebből a kollekcióból, így élővé téve ezt a múzeumi tárgyegyüttest. A legnagyobb sikert hozó tárlatunk ezek közül, melyet hat hét alatt 59.892-en tekintettek meg, 2019 nyarán, a Tihanyi Bencés Apátságban volt.



Információ a projektről, infrastrukturális fejlesztésekről: Szabóné Bognár Anikó
Tel: 20/227-16-89
E-mail: aniko.bognar@kkjm.hu


Szakmai információ a kiállításról: ifj. Gyergyádesz László
Tel: 70/799-8856
E-mail: gyergyadesz@gmail.com