Kommunizmus áldozatainak emléknapja

Az Országgyűlés 2000. június 16-án hatályba lépett határozata minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította. Így 2001 óta minden évben megemlékezünk arra a 100 millióra becsült emberre, akik a kommunista diktatúrák áldozataivá váltak. Kelet-Közép Európában kb. 1 millióan vesztették életüket éhínségben, kényszermunka táborokban vagy kegyetlen kivégzések során. Jóval többre tehető azoknak a száma, akiket a diktatúra testileg-lelkileg megnyomorított, akiket börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, üldöztek.

Intézményünk a jeles Osváth Viktor segédlelkész történetének felidézésével emlékezik a diktatúrák áldozataira, aki hosszas rabság után megmenekült az elhurcolástól.

Osváth Viktor segédlelkész fogolytáborból való kiszabadulásához maga Kovács Bálint református lelkész is hatékonyan hozzájárult, ugyanis saját kezűleg írt kérelmével indítványozta a 24 éves férfi szabadon bocsátását. Osváthot ekkor az északnyugat– dunántúl–székesfehérvári táborcsoportba tartozó, intapusztai fogolytáborban tartották fogva.

Osváth Viktor 1921. szeptember 19-én született Budapesten. Tanulmányait Kecskeméten, a Református Gimnáziumban végezte, majd 1960-tól 1981-ig Kecskeméten szolgált, mint lelkész-karnagy, egyben énekügyi előadó, ám előtte 1942.  július 1–15-ig a kecskeméti gyülekezetben Osváth Viktor kisegítő segédlelkészként teljesített szolgálatot, Ulakcsai Antal segédlelkészt helyettesítette szabadsága alatt.

Osváth Viktor 1945. április 7-én Őrimagyarósdon (Vas megye) az orosz katonai parancsnokság rendelete értelmében „dobszófelhívásra” – a többi 20-40 éves férfivel együtt közmunkára jelentkezett, ám onnan nem munkára, hanem a jánosházi, majd az intapusztai fogolytáborba vitték. Kovács Bálint 1945. június 8-án, a tábor parancsnokának címzett levele minden bizonnyal még idejében érkezhetett meg. Bognár Zalán közlése alapján tudjuk, hogy az Intapusztán tartózkodó egészségesebb foglyokat rövid időn belül Celldömölkre, a vasútállomásra terelték, ahonnan – vagonokba zárva – vagy Románián (Foksány-i 176. számú átmeneti elosztó-láger) keresztül a Szovjetunióba, vagy a hajmáskéri barakktáborba és a székesfehérvári fogolytáborba szállították. Kovács Bálint levelének köszönhetően Osváth Viktor tehát megmenekült a bevagonírozástól.

Öt hónappal az elfogatást követően, 1945. augusztus 24-én Csengerről írt levelében közölte Kovács Bálinttal, hogy kiszabadult a fogolytáborból és szolgálati bizonyítványát kérte a további lelkészi feladatok ellátása érdekében.

Hajagos Csaba